"Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket! Nagy fű volt pedig azon a helyen. Leültek azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket és hálát adva adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akartak." Jn 6,9-11

Köszönjük, Úr Jézus, hogy elhihetjük, itt vagy. Hihetjük, hogy cselekedni fogsz és tudod, mit akarsz tenni. Áldj meg minket Igéden keresztül, cselekedj velünk és bennünk. Áldd meg ezt a napot, mutasd meg magadat, hatalmadat, szeretetedet, kegyelmedet, Igéd által, neved dicsőségére! Ámen.

Énekeltük és az Igéből is hallottuk: "Van itt egy gyermek". Erről a gyermekről szeretnék ma beszélni. A Bibliában a történetek szó szerint igazak. Ott valóban volt egy gyermek, akinek öt kenyere és két hala volt. De nemcsak szó szerint igazak a történetek, hanem Lélek szerint is. Ez azt jelenti, hogy mondanivalója sokkal mélyebb és sokkal nagyobb.

A Biblia nagyon sokat beszél az emberről és azt is mondja: "Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába." (Mt 18,3). Legtöbb ember itt érti félre a Bibliát. Azt gondolja, olyan ártatlannak kell lennie, mint egy gyermeknek. A kisgyermek sem ártatlan. Pontosan olyan, mint a felnőtt, mert vele született a bűn. Gondoljuk el, olyan, mint egy kis virágmag, mondjuk egy kis petúnia mag, amelyik egyike a legkisebb magvaknak, mégis benne van az egész virág formájával, színével, illatával, levélformájával. A kisgyermekben is benne van az egész felnőtt, aki majd lesz belőle.

A gyermek nem ártatlan. Nem erre mondta Jézus: ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek... Amikor Jézus erről beszélt, egyet akart mondani: olyan kicsinek kell lenni, mint a gyermek. Mi mindig túl nagyok vagyunk. Egyet szeretne és akar az Úr: olyan kicsi, rászorult, önmagadban tehetetlen legyél, mint a gyermek, akinek egyvalamije van: bizalma a szülei, a felnőttek felé. Isten ezt a bizalmat várja tőlünk, ezt a kicsiséget.

Az elmúlt hetek egyikén mondott el egy lelkésztestvérem egy nagyon kedves példát. A hitoktató megkérdezte: Tudod-e, Sanyika, ki teremtett téged? - Isten teremtett, de csak kicsinek, a többit én nőttem hozzá. - Azt hiszem, mi is sokszor ilyenek vagyunk, hogy valamit én csináltam azért ebben a dologban. Valamit tett az Úr, de a többit én! Mindig azt keressük, mi az, amit én nőttem hozzá és ebben akarunk nagyok lenni. Jó volna megérteni, az Úr nem ezt akarja. Valahol ezt olvastam: az ember gyermekeit felneveli, Isten gyermekeit kicsivé neveli, hogy egyre kisebb, egyre rászorultabb, tehetetlenebb legyek nélküle. Isten gyermeke vagy, aki rábízta magát az Úrra? Mindent Tőle vársz, mint a gyermek, aki nagy, csodálkozó szemmel néz az apjára, mert mindent tőle vár?

Egy lelkész valakivel beszélgetett, közben bejött a kisfia. Egy percre felé fordult az apa, azt kérdezte: Mit akarsz, kisfiam? Édesapám, a nagyfiúk sárkányt csináltak, én nem tudok, ugye, csinálsz nekem? Az illető azt mondta: A feltétlen bizalomból, amivel a gyerek apjára nézett, abban a pillanatban tudtam, nem kérdés, ez a gyerek megkapja a sárkányt.

Így mész-e az Atyához? - Fölnézel-e rá bizalommal: Édesatyám, én nem tudok, - de Te! Vajon imádságaink egy bizakodó gyermeknek a mondatai? Vagy pedig olyanok, hogy a többit magam? Egy kicsit segíts, Uram, a többit majd magam!

Isten körülnéz közöttünk és keres egy gyermeket, mert csak azt láthatja meg. Egyetlen valakit keres, aki gondtalan gyermekként bízza rá magát. Jó volna, ha ma kimondanád: Uram, eddig nem voltam az. Ezért voltam boldogtalan. De szeretnék azzá lenni. Olyan, aki boldog, gondtalan, mert olyan Atyja van, akitől mindent várhat.

Van itt egy gyermek, akinek van! A gyermeknek van, mert gazdag Atyja van. Mindene van, mert a hatalmas, gazdag Atyának van. Senkinek nem volt semmije, senki nem tudott segíteni, de van itt egy gyermek, akinek van! Ha van Atyám, Vele együtt mindenem van. Gondviselőm van.

Mindig emlékezetes számomra: egy családot látogattam meg, ahol meghalt az apa. Kisírt szemmel jött elém az édesanya: Nincs gondviselőnk. Azt mondtam: ez nagy baj! Vajon van gondviselőd? Olyan gyermek vagy-e, akinek hatalmas gondviselője van, akin meglátszik az, hogy szeretik?

Van-e mindig kenyered az éhező, a testi és lelki éhesek számára? Van-e szereteted minden ember számára? Van-e türelmed, segítőkészséged? Nem úgy vagy-e, hogy sajnos nincs. Olyan élesen mondja az Ige: "Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." Hányszor mondtad már ki, hogy nincs? Nekem nincs! A gyermeknek mindig van. Van szeretete, türelme, nem fontoskodik, mint mi szoktunk: Mert tudod annyi dolgom van! Kár fontoskodni, ezzel csak elrontasz mindent.

Ebben a fáradt, hajszolt világban jó volna úgy élni, hogy nekem mindig van időm. Nem tudom, ki ismeri Mécs Lászlónak a versét, ahol egy vonaton utazó gyermek szájába adja ezt az igazságot: "Én ráérek, nincs semmi dolgom itt a pénzzel, sem a szerelmi mézzel. Ha megharcoltam búnnel a harcom, a tükör tiszta, tiszta gyermekarcom." Neked mivel van dolgod? Pénzzel, testtel, élvezettel? Jó volna gyermeknek lenni, akinek semmivel sincs dolga, akinek nem kell futni anyagiak után, dicsőség után. Nem kell, mert gyermek!

Van itt egy gyermek! Megint csak kérdezem, - te vagy az, akiről Isten beszél? Nem volna jó, ha most kimondanád: Uram, nem voltam gyermek, ez a legnagyobb baj. Magamra rámoltam dolgokat, ahelyett, hogy tudtam volna: van Atyám! Akinek gazdag Atyja van, annak mindig mindene van. Jól ellátott, szeretett gyermek.

Az Igében az az érdekes, nincs szó arról, ez a gyermek adja-e az öt kenyeret. Meg sem kérdezik: adod-e? Fel sem merül a kérdés, hátha nem? "Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala." Hátha magának hozta útravalónak?

Aki igazán gyermek, annál ez nem kérdés. Azt olvassuk: "Jézus pedig vette a kenyereket..." Miért vehette? Mert adta! Mindet odaadta! Nem mondta: Uram, négyet odaadok, de egy nekem is kell. Egy hadd maradjon és egy fél hal, hogy azért éhen ne haljak!

Emlékszünk a Bibliában Anániás és Safira történetére, akik "valami részt" letettek az apostolok lábaihoz. Valami részt! Lehet életünknek valami részét adjuk. Időnknek, erőnknek valami részét. Ki kívánhat olyat, hogy az egészet? Júdásnak is az volt a baja, hogy valami kicsit elcsent az erszényből, - na, nem mindent, de azért kell egy kis biztosíték!

A gyermeknek nincs biztosítéka, mert Atyja van!

Eljutottál-e oda, hogy bátran mindent oda lehet adni? Ott van az Ige a Bibliában: "Az Úr néked annál sokkal többet adhat!" (2Krón 25,9). Tehát amikor adom, abban a pillanatban tudhatom, hogy Ő annál sokkal többet ad. Gyermek vagy, aki nem gondoskodik magáról, nem félti a holnapját, jövőjét, hanem odaad mindent? Amikor a bibliai özvegyasszony két fillérjét dobta a perselybe, Jézus azt mondta: Többet adott, mint a többiek mind. Mert azok a fölöslegükből adtak, ő pedig mindenét.

Mikor fogsz odajutni, hogy gyermekként mindent odaadsz? Mert ez a titka a hívo életnek. Oda mertél-e már mindent adni, ha kellett a lakásod, ha arra volt szükség a pénzedet, vagy kocsidat?

Van-e itt egy gyermek? Vagy csupa felnőtt van, aki mindent az eszével fog, hogy jaj, ezt nem lehet! Ez a gyermek adta! S amit adott, százszorosan kapja vissza. Hiszen Jézusnak csodálatos szorzószámai vannak, hiszen azt mondja, hogy harminc, hatvan és száz annyit ad vissza. Van-e, lesz-e bátorságod gyermeknek lenni? Az Ige azt mondja: volt öt árpa kenyere és két hala. De mi az ennyinek? Jézus vette a kenyeret, - mondja tovább Igénk. Vehette, mert ő adta és Jézus kezébe került.

Mi lenne most, ha mindened Jézus kezébe kerülne? Időd, erőd, képességeid? Akkor történne meg a csoda. Mindnyájan csodát várunk. A csodának egy feltétele van: Hozzátok azt ide! Milyen jó volna mindent odavinni Jézushoz. Jaj csak volna itt egy gyermek! Mi lenne, ha te volnál az a gyermek, aki eldönti azt, hogy mindent odaadok.

"Vette a kenyereket..." Ez Jézus: elfogadja, amit adnak. Nincs rá szüksége, ezt már megállapítottuk. Meg tudná elégíteni a sokaságot az öt kenyér és két hal nélkül, - de ez Jézus. Ezért vagyunk munkatársai, mert O felhasználja azt a kis semmit, amit kezébe adunk. Jézus mindent egymaga megtehet, de annyira szereti az embert, hogy felhasználja mindazt, amit az a kezébe ad.

Mi lenne, ha eldöntenéd, mindent kezébe adok, hadd tehessen csodát az életemben, családomban. Minden az áldáson múlik. Hiába erolködsz, próbálkozol. Kezébe került már egész életed, szavaid, kezed, lábad? Rajta van életeden Isten áldása? Ha nincs, - hiába minden! Hiába volnának millióid, ha nincs rajta Isten áldása. Vajon kezébe tetted-e és Ő megáldotta-e? Gyermekeidet kezébe tetted? Ami kezébe kerül, azt áldhatja meg. Jézus hálákat adott az öt árpa kenyér fölött. Szeretnélek biztatni, vidd hát oda mindenedet, hogy megáldhasson!

Szeretném, ha továbbnéznénk erről a kenyércsodáról a nagy kenyér-csodára. Az utolsó vacsoránál együtt ülnek a tanítványok. Jézus megint veszi a kenyeret, hálákat ad, megtöri, de mond egy különös mondatot, amit eddig sosem mondott. "Vegyétek, egyétek! Ez az én testem". (1Kor 11,24). Úgy érzem, a tanítványok döbbenten hallgathatták: "Ez az én testem." Ez a kenyércsoda csak előképe annak, mikor tulajdon megtört testét osztja ott a Golgotán. Világosan megmondja Jézus: Senki nem veszi el az életemet, én magam adom. Maga töri meg a kenyeret és osztja. Részt vettél-e már ebben a kenyércsodában?

Azóta Jézus már felment a hegyre, fel Isten országába és onnan osztja a kenyeret. Tanítványai kezén osztja a kenyeret, az Igét, az élő kenyeret. Ma reggel jó volt azokért imádkozni, akik az egész világon most, viszik a kenyeret, az Igét. Hány szószéken, hány gyülekezetben, a világnak minden táján tanítványoknak ezrei osztják a kenyeret éhező millióknak. Jó volna kérni, Uram segíts, hogy hozzád menjek kenyérért. Hogy mindenki Hozzád tudjon menni, hogy kezedből vegye el, amit tovább kell adnia.

Folyik a kenyércsoda. Jézus ott fönt az Atya előtt osztja a kenyeret. Szeretném, ha látnád most az úrvacsora csodálatos mondanivalóját: "Ez az én vérem, amely érettetek kiontatott bűnöknek bocsánatára." Vetted-e már személyesen Jézus Krisztus vérét, a bűntörlő vért és benne a bocsánatot?

Aztán megtöri a kenyeret és adja az életét, mert a kenyér az Élet. Vetted-e a Jézus életét? Nemcsak a bűnbocsánatot az Ő vérében, hanem az Ő életét? Vettél-e úgy valaha úrvacsorát, hogy Jézus Krisztust vetted? Vehetsz bűnbocsánatot az Ő vére árán először, vagy újra. Vehetsz új életet, Jézus Krisztus osztja az Övéin keresztül. Én sem vagyok semmi más, mint egy tanítvány, akin keresztül Igét akar adni, bocsánatot, életet. Befogadtad-e már Őt? A Biblia azt mondja: "Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek." (Jn 1,12).

Hogyan lehetsz ma gyermekké? Ha hittel elfogadod a bűnbocsánatot és az új életet Jézus Krisztus által. Ma elmehetsz innen úgy, mint gyermek. Mint Isten gyermeke, aki ettől a pillanattól kezdve mindent kezébe tesz, mindent Tőle vár és mindent Tőle kap.

Az új élet ajándék! Kell-e neked ez az ajándék? Mit kell tenni, ha ajándékot kapsz? Megköszönni! Hajlandó vagy-e most itt megköszönni Jézusnak azt az új életet, amit adott? Egyszerűen csak annyit mondani: Köszönöm Úr Jézus, hogy befogadhatlak. Aki itt most hittel veszi és megköszöni, meg fogja tapasztalni: a kenyércsoda ma is igaz.

Mind megelégedtek, senkinek nem kellett éhesen elmennie. Fogadd hát el hittel Jézus Krisztus bűnbocsátó és életet adó kegyelmét, s köszönd meg Jézusnak, hogy élni kíván benned.

Imádkozzunk: Uram, amíg olyan egyszerűek nem leszünk, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megyünk be országodba. Segíts most az elhangzott Igét hittel párosítani. Úr Jézus, köszönjük, hogy újra vehetjük a bűnbocsánatot véred által. Áldunk érte. Kérünk, hogy tölts be ezzel az új élettel egészen. Kérünk, Urunk, segíts, hogy legyen olyan közöttünk, aki gyermek módjára elmondja most: köszönöm Jézust. Köszönjük a kenyércsodát. Áldunk Téged, hogy igazi gyermekké akarsz tenni. Taníts gondtalanul, szabadon, boldogan elmenni, mint akinek mindenki számára van mindig mindene. Áldj meg minket és tegyél áldássá. Áldó kezed hadd nyugodjon meg ma rajtunk, hogy mehessünk tovább a Te nevedben! Ámen.