"Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." Gal. 2:20

Él bennem a Krisztus

O. Hallesby: Az imádságról (részlet)

Tehetetlenség

2019. június 06. - napikenyér

imadsagrol.jpgAz imádkozó szívnek első és legbiztosabb ismertetőjele kétségtelenül a tehetetlenség. Amennyire meg tudom ítélni, az imádság tulajdonképpen a tehetetlen ember számára rendeltetett. Ez a tehetetlenek végső menedéke. Valóban az utolsó kivezető út. Mindenfélével próbálkozunk, míg végre az imádság útjára térünk.

Ez nem csupán a megtérés előtt van így. Egész keresztyén életünkben az imádság az utolsó kivezető utunk. Jól tudom, hogy mi gyakran szép szavakkal imádkozunk egyénileg és nyilvánosan is, anélkül hogy tehetetlenségünk kényszerítene erre. De nem vagyok biztos benne, hogy ez imádság.

Imádság és tehetetlenség elválaszthatatlanul összetartoznak. Azt mondhatnók, hogy csak a tehetetlenek tudnak imádkozni.

Figyelj csak ide te, aki gyakran olyan tehetetlen vagy, hogy egyáltalán nem tudod, mit csinálj s ilyenkor imádkozni sem tudsz. A szíved tele van bűnnel és tisztátalansággal; minden érdeklődésed azzal van tele, amit a Biblia "világnak" nevez. Isten, az örökkévalóság és a szent dolgok olyan távol vannak tőled és olyan idegenek számodra, hogy kétszeres bűnnek érzed, ha ilyen lelkiállapotban akarnál Istenhez közeledni. Olykor-olykor felteszed magadban a kérdést: "Valóban meg akarok szabadulni ettől a langymeleg állapottól és világi életemtől? Keresztyén életem langymelegsége és tökéletlensége nem annak a következménye-e, hogy szívem legmélyén egyáltalán nem is akarom másképpen?"

Így küzd a becsületes lélek vele született becstelensége ellen és olyan tehetetlenül elveszettnek érzi magát, hogy az imádság az ajkára fagy.

Hallgass ide, barátom! Tehetetlenséged a te legjobb imádságod. Sokkal jobban kiált ez szívedből Isten szívéhez, mint minden más szavad és megfogalmazott imádságod. Ő hall téged már első pillanattól kezdve, amikor erőt vett rajtad tehetetlenséged és azonnal kész arra, hogy segítsen rajtad. Ma éppen úgy, mint akkor, amikor meghallgatta a gutaütött tehetetlen és hangtalan imáját.

Ha anya vagy, könnyebben megérted az imádságnak ezt oldalát. A te gyenge, kicsiny gyermeked egyetlenegy kívánságát sem tudja szavakba önteni, mégis kér, úgy, ahogy tud amikor sír. De te nagyon jól megérted sírásában a kérést. Sőt, a kicsinek még sírnia sem kell. Neked csak meg kell látnod reád hagyatkozó tehetetlenségét, gyámoltalanságát és kérése máris megérintette anyai szívedet; erősebb, hathatósabb kérés ez, mint a leghangosabb kiáltás.

Ő, aki Atyja mindazoknak, akiket anyának és akiket gyermeknek neveznek mennyen és földön, hasonlóképpen bánik velünk. Tehetetlenségünk egyetlen összefüggő imádság az Ő atyai szívéhez. S Ő szüntelenül kész arra, hogy meghallgassa imádságunkat és kielégítse vágyakozásunkat. Éjjel és nappal kész erre, habár mi rendszerint nem is figyelünk rá s még kevésbé adunk hálát érte.

Ha anya vagy, ezen a ponton jobban megérted Őt, mint mi többiek. Éjjel-nappal gondját viseled kicsinyednek, bár az nem érti meg, amit érte teszel, amit áldozol és amit szenvedsz érte. A gyermek meg sem köszöni, sokszor haragos, kedvetlen és makrancos veled szemben. De ez nem téveszt meg téged. Folyton hallod a kéréseket, amelyeket tehetetlensége intéz anyai szívedhez.

Éppen ilyen az Isten.

Csak azzal a különbséggel, hogy az Ő munkálkodása tökéletes, míg az emberi szeretet tökéletlen marad. Ahogyan az igazi anya gyermeke gondozására odaszánja az életét, éppen úgy az örökkévaló Isten mérhetetlen kegyelmében az Ő örök életét áldozta bűnös gyermekei gondozására.

Isten ilyen mindenkivel.

Veled szemben is, meg nem tért olvasóm. Bizonyára azt gondolod, hogy Isten nem szeret téged. Időnként azt hiszed, hogy nem törődik veled, sőt néha úgy érzed, hogy Isten bosszújával és megtorlásával üldöz téged, mintha megzavarná minden tervedet és szétrombolná boldogságodat.

Nem, barátom, nem ilyen az Isten. Te nem ismered Őt és ezért csak torzképed van róla.

Hallgass ide, milyen az Isten! “Felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak" (Máté 5,45). Krisztus végső erejét és utolsó pillanatait ellenségeiért való imádkozásban töltötte el: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek" (Luk. 23, 34). És amikor Jézus utolsó alkalommal tért vissza Jeruzsálembe s már nem volt módja, hogy megmentse az istentelen és pártütő várost, megállott az Olajfák hegyén és siratta azt, miközben prófétai szeme látta a rettenetes ítéletet, amely rászakad majd erre a városra.

Ilyen az Isten. Szereti ellenségeit is. Amikor látja az isten-telenek nyomorúságát, üres örömeiket és valódi gondjaikat, csalódásaikat, szenvedéseiket és aggodalmaikat s hogy az idő árja kérlelhetetlenül sodorja őket a kárhozat örök gyötrelme felé, akkor nyomorúságuk és tehetetlenségük kiáltása Isten szívéig hatol. Meghallja ezt a kiáltást és aláhajol tehetetlen gyermekéhez, hogy segítsen rajta. És a meg nem tért ember elfogadja a segítséget, amíg az világi dolgokra vonatkozik. De mihelyt lelki segítséget nyújt neki Isten, a tehetetlen ember ijedten elfordul és menekül Istene elől; nem akar megtérni!

Az imádság a tehetetlen ember számára van. A tehetetlen bűnös számára, aki többé nem menekül Isten elől, aki megáll a mennyei világosságban. Kezdi felismerni korábbi bűneit, szívének tisztátalanságát, megátalkodottságát, hidegségét és közömbösségét. Látja méltatlankodását, lázadozását Isten ellen, a Biblia és az imádság ellen, és gyenge akaratát bűnös vágyaival szemben.

Mit tesz most?

Mint mindenki más, nyomorúságában Istenhez kiált. Többé- kevésbé hevesen, többé-kevésbé gyakran, többé-kevésbé rendszeresen. De nem kap feleletet Istentől. Elhagyatottnak érzi magát, mint az a férfi, aki a dühöngő tengeren egy kis lélekvesztőben hányódik. Teljes erejéből kiált. Nem hagyja abba, mégha egy árva lélek sem hallhatja őt.

S ekkor ez a megtört bűnös így szól magában: ‘Ha Isten nem válaszol, ez nyilván azért van, mert nem jól imádkozom. Imádságnak lehet nevezni az imáimat? Nemcsak szavak azok, üres szavak? Feljebb érnek a háztetőnél? Ha imáimban nincs több szent komolyság és határozottabb szándék, akkor azok nem is olyan imádságok, hogy Isten meghallgathatná azokat. “

Tehetetlen barátom, a te tehetetlenséged erőteljes imádság, mely felér Isten atyai szívéhez. Imádságodat első pillanattól - attól kezdve, hogy nyomorúságodat kitártad előtte - hallotta. Éjiel és nappal a föld felé fordítja fülét, hogy hallja, nem fordul-e hozzá nyomorúságában egy tehetetlen ember.

Figyelj tovább: Nem a te imádságod indítja arra Istent, hogy megszabadítson téged. A te imádságod annak a gyümölcse. hogy Jézus zörgetett szíved ajtaján és megmondta neked, hogy be akar térni hozzád. Azt gondolod, hogy minden zárva van is előtted, mivel nem tudsz imádkozni. Barátom, imádságodban éppen ez a tehetetlenség a döntő.

Imádkozni annyit jelent, hogy feltárulunk Jézus előtt és beengedjük Őt nyomorúságunkba. Az én tehetetlenségem az, ami teljesen feltárja az ajtót Jézus előtt és biztosítja számára a bemenetelt minden szükségemben.

"De miért nem felel nekem?" - kérdezed tanácstalanságodban.

Ő felelt a te imádságodra. Belépett életedbe azon az ajtón keresztül, amelyet tehetetlenségedben megnyitottál előtte. Ő már a szívedben lakik és munkálkodik benne. Csak még nem mit értetted meg jól a válaszát. Mi imádkozunk és kapunk rá feleletet, de ezt nem értjük meg azonnal, gyakran csak sokkal később.

Istentől valami meghatározott választ vártál: békességet, bizonyosságot, lelki örömöt. S mivel ezeket nem kapod meg, azt hiszed, hogy Isten nem felelt neked. Jézusnak sok mondanivalója van számunkra és sokat kell végeznie bennünk, de ezt nem értjük meg azonnal. Türelmetlenek vagyunk s azt szeretnénk, ha valami mást mondana vagy tenne, mint Péter is a lábmosásnál (Ján. 13, 1-10). De Jézust nem téveszti meg oktalanságunk. Nyugodtan végzi tovább munkáját és azt mondja: "Amit én cselekszem, azt te most nem érted, de később majd megérted" (Ján. 13,7).

Ezért ne aggasszon a tehetetlenséged. Legfőképpen pedig ne gátoljon az imádkozásban, mert ez a tulajdonképpeni titka és hajtóereje. Ezért inkább próbálj hálát adni Istennek a tehetetlenség ajándékáért. Ez egyike Isten legnagyobb ajándékának, mert csak tehetetlenségünkben tárjuk fel szívünket úgy, hogy Jézus beléphet nyomorúságunkba kegyelmességével és minden könyörületességével.

A mennyből szemlélve a dolgokat, sok minden másképpen látszik, mint a földön. Imádságaink is bizonyára másképpen hatnak felülről nézve.

Vegyük például az imaórákat. Egyik ember imádkozik a másik után. Először azok, akik megszokták, hogy hangosan és mások jelenlétében imádkozzanak. Jól imádkoznak, mások is épülnek általa és amikor “Ámen”-t mondanak, mindenki csendben elismeri, hogy jó imádság volt. De ugyanebben az imaközösségben lehet más is, aki szeretne imádkozni. Tudja, hogy talán nagyobb szüksége van az imádságra, mint bárki másnak. De még járatlan ebben és nem sikerül neki. Gondolatai összefüggéstelenek, szavai kapkodók. Végül annyira megzavarodik, hogy elfelejt “Ámen”-t mondani. Utána úgy kétségbeesik önmaga és az imádsága miatt, hogy az összejövetel után alig mer valakinek a szemébe nézni.

De én azt hiszem, hogy a mennyben új magasztaló éneket énekeltek, örvendezve, hogy olyan embert hallottak, aki valóban Istenhez imádkozott, mert tehetetlenségében nem tudta, mitévő legyen. Az ilyen imádságoknak örülnek a mennyben.

Az imádkozásban való tehetetlenség különféleképpen nyilvánul meg. Különösen érzelmi életünkben válthat ki teljesen különféle hatásokat. Rendszerint hivő keresztyén életünk első idejében hat legerősebben érzelmi életünkre a tehetetlenség Ebben az időben meghajlít bennünket az Úr és megtöri szívünket (Ézs. 57, 15). Szétzúzza magabiztosságunkat és önbizal- munkat; nemcsak azért, mert az egész olyan új és szokatlan, hanem mivel olyan érthetetlen.

Isten lényéhez tartozik, hogy felfoghatatlan. Ő olyan nagy, hogy egy teremtménye sem értheti meg Őt teljesen. Így senki sem találkozhat Istennel anélkül, hogy felfoghatatlanságába ne ütközne s a hitre jutott bűnös hamarosan aggódva kérdezi: “Miért nem kapok békességet, bizonyosságot, örömöt? Miért nem segít Isten nyomorúságomban, amelyet alig tudok elviselni? Miért hagy engem az örök kárhozatba süllyedni, amikor látja, mennyire szeretnék megszabadulni? Miért nem felel segélykiáltásaimra?"

Mi sok mindent el tudunk viselni, ha szenvedéseink célját és értelmét felismerhetjük. De a megfoghatatlan, ami előttünk olyan könnyen értelmetlenné válik, nyugtalanít minket és jobban fellázít, mint bármi más. Semmi sem botránkoztat meg minket olyan könnyen, mint Istennek ez a felfoghatatlansága s ezért Isten egyik sajátossága sem rendíti meg olyan gyorsan önbizalmunkat és magabiztosságunkat, mint ez a felfoghatatansag.

Ez indította Jézust e szomorú szavakra: Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Máté 11, 6).

Első ízben jutunk olyan helyzetbe, amikor nem tudjuk, mit tegyünk. Képtelenek vagyunk visszatérni régi életünkhöz, de az Istenhez vezető utat sem találjuk meg. Még nem jutottunk el addig, hogy átadjuk magunkat a felfoghatatlan Istennek ezért egész valónk lázong. A megfoghatatlan mindig bénító félelemmel tölt el bennünket.

Aki ezt a félelmet kiállja, anélkül, hogy Isten és a saját lelkiismerete elől menekülne, aki a felfoghatatlan Isten színe előtt marad, az csodát él át: Isten szétzúzza önbizalmát és magabiztosságát. Anélkül, hogy tudná miképpen, a tehetetlen bűnös a felfoghatatlan Istennel való közösségbe kerül. Isten maga az, aki őt a Krisztusban képessé teszi arra, hogy meg- hajoljon a felfoghatatlan Isten előtt, ugyanakkor reá is bízza magát és megnyugodjék benne. Ezzel valami döntő jelentőségű fordulat állt be a bűnös életében. Kiengesztelődött, megbékélt lett; nemcsak Isten felfoghatatlanságával békült meg, hanem az ő saját tehetetlenségével is. S míg ez eddig egész lényét lázadással és aggodalommal töltötte el, most megtapasztalta, hogy a bűnös ember tulajdonképpeni megatartása Isten előtt a tehetetlenség. Nem elmélkedés révén, hanem a tapasztalat bizonyosságával tudja most már, hogy a gyenge kisgyermek sem tehetetlenebb anyjával való viszonyában, mint ő az Istennel való viszonyában. Minden ponton tehetetlen marad, akár bűnbocsánatról, bűn feletti győzelemről, a lélekben való új életről, kegyelemben való növekedésről, vagy a mindennapi életben az Istenhez és az emberekhez való hűségről van szó.

Tehetetlensége most új módon vonul be imádkozó életébe Eddig a tehetetlenség imádságának viharos középpontja volt, amely vagy segélykiáltásokban tört ki, vagy elnémította lelkét. Most egész imaéletét tehetetlensége hordozza. A bűnbánó szív tudja, hogy Isten előtt semmire sem képes, de nincs is másra szükség, minthogy belenyugodjék tehetetlenségébe és úgy bízza magát a mindenható és szent Isten gondjaira, ahogyan a kisgyermek anyja gondviselésére bízza magát.

Ezért az imádság egész egyszerűen abból áll, hogy Istennek napról-napra elmondjuk, miben érezzük tehetetlenségünket. Az imádság hatékonyabb, erőteljesebb lesz, ha Isten Lelke érezteti velünk tehetetlenségünket és fel kell ismernünk, hogy természetünknél fogva mennyire képtelenek vagyunk szeretni, remélni, szolgálni, áldozatot hozni, szenvedni, Bibliát olvasni, imádkozni és bűnös vágyaink ellen küzdeni.

Gyakran megtörténik, hogy kiesünk az Isten előtti tehetetlenségnek ebből az áldott helyzetéből. Ismét előtör korábbi önbizalmunk és magabiztosságunk. Ennek az a következménye, hogy ismét harcba kerülünk a tehetetlenséggel. Újra félelem és zavar tölt el bennünket. Minden homályossá válik. A bűnbocsánat bizonytalanná lesz. Szívünkből eltűnik a békesség. Lelki életünket közömbösség, szellemi restség és a lelki érdeklődés hiánya kezdi fojtogatni. Mindennapi életünkben erőt vesz rajtunk a bűn, és a kedvetlenség szelleme behatol szolgálatunkba.

Ez addig tart, míg Isten újra össze nem töri szívünket és mi újra fel nem ismerjük, hogy tehetetlen bűnösök vagyunk, akik csupán egy dolgot tehetünk: engedjük, hogy a felfoghatatlan Isten könyörüljön rajtunk, szeressen minket és gondunkat viselje. Ekkor ez a tehetetlenség ismét rendezi Istennel és az emberekkel való viszonyunkat s mindenek felett helyreállítja a helyes imádkozó magatartást.

Az imádkozásban való tehetetlenség hasonlít a béna vagy gutaütött állapotához. Kezdetben kínos, majdnem elviselhetetlen, hogy az ember olyan tehetetlen, hogy még a kanalat sem tudja a szájához emelni, arcáról a legyet elhajtani. Érthető hogy az ilyen elesett ember nem hagy fel a belső lázongással és a legnagyobb erőfeszítéssel próbálja tagjait úgy használni mint azelőtt. Végül mégis beletörődik betegségébe és megnyugszik tehetetlenségében. Éppen olyan tehetetlen, mint előzőleg, de ez az állapot nem gyötri és nem kínozza őt többé Életének egy része lett és ez meglátszik minden mozdulatán, egész magatartásán. Mindenekelőtt segítségre szorul. Ez igen megalázó. De azt is figyeld meg, hogy ez a megalázás megváltoztatta őt. Segítségkérése - csendesen és igénytelenül - majdnem bocsánatkérés azért, hogy segítséget kell igénybe venni. Milyen hálás a legcsekélyebb segítségért! Minden gondolatát és tervét a tehetetlensége irányítja. Minden dologban függ attól, aki gondozza őt. És megfigyelhetjük, hogy a függőség egészen sajátságos kapcsolatot teremtett közte és ápolója között.

Emberek között nincs ennél erősebb kötelék.

Ugyanígy kössön bennünket tehetetlenségünk Istenhez, mi közben a reá való hagyatkozást, tőle való függőségünket nem hangsúlyozhatjuk eléggé. Gondolj csak Jézus szavaira: ,,Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Ján. 15, 5). Itt egyetlenegy mondatban jelenti ki azt, amit egész életünkben tanulunk, de amit még akkor sem tanultunk meg teljesen, amikor a halál küszöbére érünk.

Nem hangsúlyozhatom eléggé ezt a tehetetlenséget, mert ez nemcsak imádkozó életünkben döntő, hanem az Istenhez való magatartásunkban is. Ameddig tudatában vagyunk tehetetlenségünknek, nem lephet meg minket semmiféle nehézség, nem zavarhat meg a nyomorúság, nem ijeszthet meg semmiféle akadály. Semmit nem várunk önmagunktól és ezért minden nehézségünket, gondjainkat imádságunkban Isten elé visszük. Így ajtót nyitunk előtte és alkalmat adunk neki, hogy tehetetlenségünkben az Ő csodálatos erőit nyilvánvalóvá tegye.

A bejegyzés trackback címe:

https://elbennemakrisztus.blog.hu/api/trackback/id/tr214881558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása