Ulrike Meinhof, a modern német terrorizmus egyik kulcsfigurája gyakran megfordult okkult körökben. Legalábbis ezt írja Horst Knaut újságíró „A gonoszság testamentuma” című könyvében. Mivel olyan időszakban készített interjút vele, amikor a nőt még nem körözték, Meinhof több okkult társaság címét adta meg neki, és ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Aki egyszer bekerül oda, többé nem tud kiszabadulni.” A nő élete öngyilkossággal ért véget, ami sok okkultistára jellemző.
Az ember természettől fogva nem jó (bár a humanizmus ezt tartja), hanem bukott teremtmény. Sokkal inkább hordozza azokat a tulajdonságokat, amelyekről a Római levél ír: „Nincs igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban. És a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törődnek” (Róm 3,10-18).
Ha helytálló lenne az a humanista modell, amit az iskoláinkban és egyetemeinken tanítanak, akkor az emberiség történetét béke, öröm és paradicsomi állapotok jellemeznék. Csupán ritkán kerülne sor viszálykodásra, a háborúk pedig úgyszólván megszűnnének. Ha viszont a bibliai emberkép a helyes, történelmünket gyilkosság, vér, nyomorúság, borzalom, erőszak és háborúk töltenék ki. Nos, melyik emberkép felel meg a valóságnak, a történelem csalhatatlan és kitörölhetetlen tényeinek tükrében? A bibliai vagy a humanista?
A Norvég Tudományos Akadémia adatai szerint Kr. e. 3600-tól 1960-ig 14513 háború volt a Földön, több mint 3 milliárd halottal. E kereken 5600 évből csupán 292 telt el háború nélkül. Kr. e. 650 óta az ember 1656 alkalommal próbálta meg fegyverkezési hajszával megtartani a békét. Ez 1640-szer háborúhoz vezetett, a többi esetben pedig a résztvevők gazdasági összeomlásához.
Abban, ahogyan semmibe vesszük Isten parancsolatait, nem a nagyszerű humanista ember jelenik meg, hanem a terrorizmus torz fintora, az ember igazi természete. Ez is a tulajdonképpeni oka annak, hogy a forradalom, a politikai rendszerek megdöntése, a rendszerváltás stb. szavak manapság olyan erős visszhangra találnak. A sátánizmus harmadik beavatási pontja így hangzik: „Tégy meg mindent, ami tetszik neked”, a hetedik pedig így: „Semmi sem igaz, minden megengedett.”
Ez nagyon emlékeztet a modern nevelésre és pedagógiára és annak gyönyör-, élvezet-központúságára. Nem lehet pusztán véletlenről szó. A Biblia ijesztő kijelentése szerint az egész bukott emberiség végül az állatot, az Antikrisztust, az ördögöt fogja imádni. Mi most az ezt megelőző időszakban élünk, és jobban bele vagyunk gabalyodva mindezekbe, mint ahogy azt egyesek gondolnák, vagy szeretnék.
