Mi is a természetgyógyászat? Gyűjtőfogalom, amibe mindenféle tarka képet mutató gyógymódot be lehet sorolni. Tulajdonképpen azokat a módszereket lehet ide tagolni, amelyek nem sorolhatók a tudományos, klinikai orvoslás körébe, bár ma már nagyon sok átfedés van. Az ide tartozó gyógymódokat én két fő csoportra szoktam osztani: - az egyik csoportba tartozik az igazi természetgyógyászat, - a másik csoport az úgynevezett természetgyógyászat. Ún., mert az ide tartozó módszereket természetgyógyászatként kínálják ma, de azok nem természetgyógyászat, sőt semmi közük a természetgyógyászathoz. Helyesebb volna ezt a csoportot alternatív gyógyászatnak hívni (=más módon működő gyógyászat). - A 2 fő csoport közé került az átmeneti csoport. Ide olyan módszereket, ill. olyan, többnyire szájon át szedhető szereket szoktam sorolni, amelyek átmenetet képeznek az igazi és az ún. természetgyógyászat között.
1. Az igazi természetgyógyászat
Benne van a nevében, hogy a természet megfigyelésén alapuló, a természetes gyógymódoknak az alkalmazása. Ezek számos tapasztalat útján szerzett helyes élettani és biológiai ismeretekre épülnek. Pl. kamillatea inhaláláshoz. Gyógyfüves, gyógyteás, varázslásmentes kezelések sorolhatók ide. Szinte nincs ma olyan orvos, aki ne ajánlana ilyen kezeléseket a betegének konkrét esetekben. Ide tartoznak a gyógyfürdők, fizioterápia, fizikoterápia, gyógytorna, gyógymasszázs. Ezekben nincs semmi rossz, de semmi új sem. Ezek ősrégi módszerek, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy divatba hozták, és jó is, hogy divatba hozták őket újra. A baj csak az, hogy a természetgyógyászat zászlaja alatt ma sok olyat is kínálnak, ami nem természetgyógyászat, sőt ahhoz semmi köze nincsen. Az igazi természetgyógyászatot járulékos vagy kiegészítő gyógyászatnak nevezték még régebben. Ez sokkal találóbb elnevezés, hiszen a nagyanyáink által is használt gyógymódok nagyon jól kiegészítik a tudományos orvoslás módszereit. Az igazi természetgyógyászat szerves része a klinikai orvoslásnak, és ez akkor is igaz, ha egyes mai természetgyógyászok megpróbálják kijátszani és szembeállítani a kettőt egymás ellen. Az egyik ilyen hangsúly-eltolódás az, amikor a gyógynövényeket a gyógyszerek elé helyezik, vagy szembeállítják a gyógyfüves és gyógyszeres kezelést egymással. Ez a gyakorlat 2 okból is veszélyes. Egyik veszélye, hogy ha valóban gyógyszerre van szüksége az embernek, a természetgyógyászat sugallta hamis elképzelés miatt ellenzi az egyén a gyógyszer szedését. Úgymond, az emberek ma gyógyszerellenesek. Vagy félnek attól, hogy gyógyszerfüggők lesznek. Ugyanakkor az emberek mindenféle gyógyteákat kritika és korlát nélkül, a saját, vagy a szomszédjuk, jóakarójuk tanácsai alapján fogyasztanak okkal, még gyakrabban ok nélkül. Sokszor úgymond, egészségmegőrzés céljából. Sajnos az emberek azt nem tudják, hogy a gyógyszerek és a gyógyteák között nincsen lényegi különbség. Azt tudomásul kell venni, hogy a gyógyszereknek, így a gyógyteákban lévő gyógyszereknek is mindig van mellékhatása. Így a felesleges gyógyteákkal az emberek sok bajt okoznak maguknak. A bajt lehet fokozni úgy, hogy az öngyógyító elmegy orvoshoz, az is felír neki valamit, és így teljesen kaotikus helyzet áll elő. A gyógyszerek nagy része tulajdonképpen a gyógyteáknak a korszerűen előállított és pontosan adagolható utódai. A tablettás gyógyszerek azért jobbak, mert könnyebben és pontosabban adagolhatóak. A gyógyteáknál nem lehet tudni, hogy mennyi hatóanyag van benne. Sajnos az a tapasztalatom, hogy miközben az emberek a gyógyteákat illetően rendkívül jól tájékozottak, azt nem tudják, hogy a gyógyszerek, a tabletták többféle kiszerelésben is léteznek. Jó esetben tudja a páciens a gyógyszer nevét, de a kiszerelését nem ismeri (a hatóanyag-tartalmát). Ez teszi lehetővé a teljesen egyedi, individuális kezelést. Mindenkinek más mennyiségű hatóanyag kell adott betegségnél. A mai (igazi) természetgyógyászat-kultusz gyökere az embernek önmaga és saját egészsége körüli forgása sajnos olyan módon, ami éppen a kitűzött célt, az egészséget nem szolgálja. Ugyanakkor ez sokaknak igen jó üzlet. Tehát azt mondhatjuk, hogy még az igazi természetgyógyászatnak a divatja sem más, mint a bálványimádás és az üzlet gyümölcsöző párosítása. Ma -úgy tűnik- az embereknek a testi egészsége a legfőbb bálvány, amit az Isten helyett imádnak. A tényeken alapuló orvoslástól függetlenített természetgyógyászat lényegében az egészség-bálványnak az istentisztelete. Azt állítom, hogy ha valaki az orvos javasolta szereken túl bármit szed, az az önmagával és testi egészségével való túlzott foglalkozást jelenti. Ez a jobbik esetben nem árt az egészségének, de nagyon sokszor árt is, de ha nem árt, akkor nem is használ. Látnunk kell, hogy ez az egész dolog a gyártóknak, az ügynököknek, a forgalmazóknak, a közvetítőknek busás hasznot hoz. De nem akarok senkit sem lebeszélni arról, hogy ha van valamilyen betegsége, azt kezeltesse. A keresztyén ember is felelősséggel tartozik Isten előtt az egészségével. Nem élhetünk vissza az egészségünkkel, nem hanyagolhatjuk el magunkat, nem mondhatjuk azt, hogy nincsen szükségünk a tudományos orvoslás jó eredményeire, melyekről meggyőződésem, hogy azok Isten jó és tökéletes ajándékai. De a keresztyén ember ne essen a másik végletbe se: ne őrizze az egészségét, és ne féltse magát, és ne akarjon egy betegségből bármi áron meggyógyulni. Ugyanakkor a hívő keresztyénnek tudnia kell, sőt tudatosítania kell magában, hogy Isten az egészségünknek is szuverén ura, Aki ma az eseteknek a többségében közvetve a tudomány és az orvosok útján gyógyít. Tehát nem szabad sem elhanyagolni magunkat, sem a bálványimádásba esni. Az igazi természetgyógyászat súlyos hangsúly-eltolódásai (az öngyógyítás és az életmódi bűnök) nem kedvesek Isten előtt, és meg vannak a következményeik a testi életünkre nézve is.
2. Az átmeneti csoport
Gyökereit vizsgálva nagyon sokfélék ezek a módszerek, tulajdonképpen folyamatos átmenetet képeznek az igazi és az ún. természetgyógyászat között. 3 alcsoportja van: * éppen ügyeletes csodaszerek: van valami jó hatásuk, van némi gyógynövénytartalmuk, de uzsoraáron. A körülöttük való hírverésnek tulajdonképpen a fele sem igaz. Ilyen sláger az aloé vera, a Béres csepp 10 évvel ezelőtt, vagy a svédcsepp. Azontúl, hogy az öngyógyítás eszközeiként használatosak, függőséget eredményeznek egy méregdrága divatszerhez. Miközben az a jó hatás, amit biztosítanak elérhető századannyiért vagy akár ingyen is. Hiszen a valóban egészséges életmód vagy egészséges étrend fel sem veti azokat a gondokat, amelyeket az aloé vera bravúrosan megold. * pénzhajtók: semmiféle hatásuk nincsen, csak hírverésük van. Pl. Q10-koenzim, pí-víz, életkristály. Az ilyen és ehhez hasonló szerekhez több oldalas, tudományos ismertetőt csatolnak, melyek értelmetlen halandzsát tartalmaznak, és a tudományban járatlan embert elbizonytalanítják. Azt hiszem, hogy az ember alapvetően jóhiszemű, és fel sem vetőtik benne, hogy az üzlet érdekében történő blöffölésről van csak szó. Nem érti az értelmetlen szöveget, és azt gondolja, hogy az ő ismeretei hiányosak. A csodaszert eladni kívánó pedig tudományosan hangzó szavakat tesz egymás mellé, ami nem több, mint a mesében a csiribú-csiribá. Az áltudományos és értelem nélküli halandzsa után pedig felsorol egy halom betegséget és panaszt, és ezekre mindenféle jót ígér. Csupa olyan lemérhetetlen és megfoghatatlan általánosságot hord össze, amit akárki, akármiről elmondhat. Ha hisz benne a léprecsalt, még érezni is fogja az eredményt. Az érzéseink kevéssé objektivizálható és kevéssé ellenőrizhető dolgok, és ki ne hinne abban, amiért kifizetett egy csomó pénzt?! Ha másért nem hiszi, hát hiszi azért, mert fut a pénze után. Mert nem könnyű bevallani még magunknak sem, hogy semmire dobtam ki a pénzemet. Üres ígéretek sok ezer forintért. Pl. életkristály: fontos, hogy ne fémkanalat használjunk a bevételhez, a bevétel előtt rázzuk fel az üveget, és a bevett folyadékot 2 percig tartsuk a nyelvünk alatt, és utána 15 percig ne igyunk más folyadékot. Miért pont folyadékot ne fogyasszunk? Cukorkát szopogathatunk, egy falat kenyeret elrágcsálhatunk? Vagy itt csupán a blöffölésnek a lólába lóg ki? Azt hiszem, hogy az ilyen utasítás nem több, mint a valóságos gyógymód látszatának a megőrzésére szolgáló hókuszpókusznak a gyűjteménye. Komolyabban fogalmazva ez az egészség-bálvány istentiszteletének a liturgiája. * homeopátiás szerek: két komoly gond is van velük. Az egyik, hogy sajnos ma a klinikai orvoslás során is egyre gyakrabban használják őket, különösen a gyerekgyógyászatban. Ezek a módszerek a hátterük alapján az ún. természetgyógyászat körébe tartoznak, azon belül is a harmadikba, az energia-gyógymódokba (majd látni fogjuk), a hátterüket, gyökereiket tekintve.
Ezek a szerek 2 elmélet alapján készülnek. Az egyiket nagyon szeretik hangsúlyozni, bár elmélete csak feltételezés. A másik elméletet nem szokták nagy dobra verni, de gyakorolják. A hangoztatott alapelv az, hogy ha egy szer nagy adagban valamilyen tünetet kivált, akkor ugyanaz az anyag nagy hígításban, igen kis dózisban az ellenkező hatást váltja ki. Ez az elképzelés a tudomány alapkövének mond ellent, ami szerint a dolgok önmagukkal azonosak maradnak. Ha ez nem volna így igaz, akkor nem lehetne egy állításom sem igaz, de igaz. Lehet-e a benzinnek olyan kis adagja, ami oltja a tüzet? A benzin mini adagban is csak gerjeszti a tüzet, és nem oltja. Igen nagy hígításnál legfeljebb nem jut szóhoz, de a benzin soha az életben nem fogja oltani a tüzet. Tehát a hasonszőrű kezelés elve nem működhet. Mégis a homeopatikus szerek ezen nem létező elv alapján készülnek úgy, hogy ezeket az úgymond gyógyszereket hígítják. Rendkívül nagy hígításokat készítenek, olyan nagyot, hogy gyakorlatilag egy-egy üveg homeopátiás "gyógyszerben" az eredeti anyagnak egyetlen molekulája sincsen. Ha pedig nincs benne, akkor nem hathat. A homeopatikus kezelések mai hívei szerint -és nagyon szomorú, hogy gyógyszerészek is vannak közöttük- azért hatnak a homeopatikus szerek, mert a vízcseppek "emlékeznek" az anyagra. Ez magyarázza a hatékonyságot. A homeopátiás módszer feltalálója, Samuel Hanemann, német orvos szerint nem is igazán ezek az anyagok hatnak, hanem a kozmikus energia, amit a környezetből, a légkörből gyűjtünk bele az üvegbe. Ennek módja a dinamizálás: rázni kell, és a kozmikus energia belegyűlik az üvegbe. Hanemann nyíltan vallotta, hogy módszerét spiritiszta kijelentésekből vette. Ő a következőképpen "rázott": hatásosabbnak találta, ha rázás közben az üveget valamilyen stabil tárgyhoz ütögette, és éppen egy bőrkötéses Biblia esett a keze ügyébe. Ez szép példája annak, hogy az ördög mindig gondosan ügyel arra, hogy az ajánlatai vallásosaknak látsszanak. De azt hiszem, nem kell magyarázni egy hívőnek, hogy mi a különbség a mágikus hit, a varázslásos hit és az élő hit között. Tehát a hígításnak az értelméről, magyarázatáról beszélnek, a rázásról nem szokott szó esni, de egyetlen készítési technológia során sem marad el a rázás. Ráadásul a beteg utasításba kapja, hogy bevétel előtt pontosan hányszor rázza meg az üveget. Hanemann hite szerint ugyanis minél tovább rázzák, annál jobban feltöltődik a szer természetfeletti energiával, és annál erősebb lesz a gyógyhatás. Mivel ezeket a szereket feltöltik kozmikus energiával, az egésznek ugyanolyan sötét szellemi háttere van, mint a többi ún. természetgyógyászati módszernek. Vagyis a homeopatikus szerek méregdrága áron közönséges varázsszerek.
3. Az úgynevezett természetgyógyászat - ami nem természetgyógyászat Az ide sorolható módszerek nagy része keletről érkezett, és a keleti vallásokban gyökereznek. Három csoportjuk van: - Az első az akupunktúrás módszerek csoportja, aminek a szellemi háttere a kínai vallás, a taoizmus. - A második csoportba tartoznak a lazítási módszerek, a relaxáció, ezek pedig India ősvallásában, a hinduizmusban gyökereznek. - A harmadik, a legsötétebb, meg sem lehet nevezni, hogy milyen valláson alapul, az energia-gyógymódok csoportja.
3. a) Az akupunktúrás módszerek: sajnos az akupunktúra szintén a klinikai orvoslás részévé vált, és egyáltalán nem tartozik a természetgyógyászatba. Máig sincs tudományosan bizonyítva a hatásmechanizmusa, mert hat, ez biztos, de hogyan hat, azt nem tudják. A kínai vallás gyógymódja. Úgyszintén nem a természet megfigyelésén alapuló, bajmegállapító módszer az íriszdiagnosztika sem, amelynek a hátterében szintén az akupunktúra vallása és gondolkodása bújik meg. És akkor sem ajánljuk senkinek, ha a Reformátusok Lapjában jelenik is meg. Az egész csoport háttere a taoizmus, miszerint a világmindenség az emberi testben tükröződik: az égbolt az ember fejének, a föld a törzsének, a folyók az ereknek felelnek meg. Ugyanígy az írisz, a talp vagy a fülcimpa a szervezetnek a kivetítődése. Mindennek semmi köze nincs sem a valósághoz, sem a természettudományhoz, akkor sem, ha ma Magyarországon orvosi diplomával rendelkezők is gyakorolják az akupunktúrát. Az íriszdiagnosztika nem több, mint diagnosztikus jóslás. Nem természetgyógyászat az akupresszúra és a talpmasszázs sem vagy reflexológia. Ezek az akupunktúrának az egyszerűsített változatai, mely így széles körben népszerűsíthető. Pl. TV-ben vannak ilyen "tanfolyamok". Ezeknek a módszereknek semmi közük nincsen a természethez vagy a természet megfigyeléséhez. Ezért is nem bizonyítható a hatásosságuk a tudománynak a módszereivel, hanem pusztán vallásos elképzelések alapján fejlesztették ki ezeket. Tehát kijelenthetjük, hogy az ilyen módszerek alkalmazása tulajdonképpen vallásgyakorlat, mint nálunk a Biblia olvasása. Ám a Biblia azt tanítja, hogy a pogány istenek nem istenek. Ezeknek az isteneknek nincs közük a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjához, hanem a Biblia határozottan tanítja több helyen, hogy a pogány vallásoknak a hátterében az ördög bújik meg. Ahogy hisszük, valljuk, és gyakoroljuk, hogy pl. az úrvacsora alkalmával közösségbe kerülünk az Úrjézussal, ugyanúgy igaz az, hogy ha valaki egy másik vallást gyakorol, akkor a mögötte megbújó szellemiséggel, vagyis az ördöggel fog kapcsolatba kerülni. Ez igaz akkor is, ha tud róla, akkor is, ha nem, igaz akkor is, ha hiszi, igaz akkor is, ha nem hiszi. Bármely vallás gyakorlása nem közömbös dolog. Ezért tiltja Pál apostol a korinthusi hívőket attól, hogy részt vegyenek a pogány áldozati szertartáson. Ezt írja az 1Kor10:20-21-ben: "Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti ördögökkel lennétek közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is." Tehát a keleti vallásokon alapuló gyógymódok használata olyan, mintha valaki egy pogány vallási szertartáson venne részt.
3. b) relaxációs módszerek: akár stresszoldó hatást, akár gyógyító hatást, akár csak tanulást segítő hatást nyújtanak, nem jobbak az akupunktúránál. Ezek kivétel nélkül a hinduizmusból táplálkoznak, bárminek is hívják őket, pl. jóga, meditáció, orvosi autogén tréning. Az egyszerű meditációknak a továbbfejlesztésével jelentek meg a különböző személyiség-fejlesztő tréningek, és egyéb, már nem csak passzív, hanem aktív meditációt is alkalmazó, ún. pszichotechnikák.
Ezek arzenálja vár minket Budapesten is, pl. Silva-féle agykontroll, pozitív elme tudománya, különböző tudattágító és valláspótló módszerek (tudatalatti vallás), Ron Hubbard dianetikája (szcientológia), amiről sokat lehet hallani. A kiindulási alap a hinduizmus önmegváltó módszere, a jóga. A hatáson mit sem változtat, ha valaki az eredeti tartalmát nem ismeri, vagy nem hisz benne. Ha valaki ezt valaki gyakorolni kezdi, idegen szellemvilágnak nyit kaput magában.
A természetgyógyászatnak azért vannak jó hatásai is: pl. az emberek jobban tisztában vannak bizonyos orvosi fogalmakkal. Ma az átlagember pontosan tudja azt, hogy mi az immunrendszer. Ez az ember egészséges testi életének a védekező-rendszere. Az immunrendszer olyan, mint a rendőrség: folyamatosan figyel, a gonoszt felismeri, és időben lefüleli, és ártalmatlanná teszi. Az immunrendszerünk ugyanezt teszi a testünkben: figyeli és felismeri a szervezetünkbe jutó kórokozókat, baktériumokat, vírusokat, és elpusztítja azokat. Ugyanígy véd minket a daganatos betegségektől is. Tehát betegség az ember szervezetében akkor lesz, ha ez a védekező mechanizmus valamilyen oknál fogva nem működik, vagy rosszul működik. Ugyanez áll a lelki betegségekre, a lelkünkre veszélyt jelentő jelenségekre is. Isten nemcsak a testünket, testi egészségünket óvja az immunrendszerrel, hanem a lelkünk számára is ajándékozott egy védekező-rendszert. A lelkünk védelmét, a gonosztól való őrzését szolgálja a lelkiismeretünk. Minden ember ismer egy belső hangot, mely tulajdonképpen az Isten normáit mutatja meg nekünk, de az eszünknek és akaratunknak is van ilyen védő feladata. Úgyis fogalmazhatunk tehát, hogy a lelki immunrendszerünknek fontos katonája a lelkiismeret, az eszünk és az akaratunk. Pl. egy iskolást megkínálnak marihuánás cigivel, el tudja dönteni a lelkiismerete és esze alapján, hogy elfogadja a cigit vagy sem. Az akaratunkat (azt, hogy hogyan döntünk), az eszünk és a lelkiismeretünk mozgatja. Az Isten, mivel szeret minket, mindig úgy közelít hozzánk, hogy tiszteletben tartja ezt a lelki immunrendszert. Az Isten soha nem kerüli meg, nem erőszakol meg a jóval sem, hanem felajánlja nekünk a jó ajándékait, és közben ösztönöz minket, hogy elfogadjuk azt. Erre mondja a Biblia, hogy a hit hallásból van. - Isten az igéje által az igéje révén szólít meg minket (vagyis az eszünkre, az értelmünkre hat, meggyőz minket), és így aktiválja az akaratunkat. Az ún. természetgyógyászatnak. a lazításra épülő módszereinél ezek az ismeretek fontosak ahhoz, hogy felismerjük: ezek hátterében sajnos a gonosz működik. A relaxációra épülő módszerek lényegében a hipnózis és önhipnózis különböző változatai vagy fokozatai, és egy ilyen gyakorlat mindig úgy indul, hogy kikapcsoltatják az emberrel az eszét és az akaratát, vagyis a lelki védekezőrendszerét. Mondhatja valaki, hogy: "hiszen én hiszek a tréninget vezető vagy a hipnózist folytató személyben, jóindulatában, jó szándékában, miért baj akkor az, hogy kiszolgáltatom magam neki?" Ez igaz, és a baj nem is a gyakorlatot vezető jó szándékával van. Sajnos a lelki gyógyászok sem tudják, hogy ebben az állapotban, amikor az ember engedi kikapcsoltatni az eszét és az akaratát, nem csak a kezelést folytató személy fér hozzá az agyunknak a komputeréhez, hanem természet feletti démoni lények számára is hozzáférhetővé válunk, és ilyenkor megeshet, hogy valakinek természet feletti lények átprogramozzák az agyát. És erről a veszélyről a Biblia egészen világosan beszél. Sok helyen, pl. a jó pásztor példázatában is elmondja, hogy a gonosz, a sátán keresi az embert (ugyanis bele akar költözni), hogy a pusztító szándékát még hatékonyabban kifejthesse, és nem a lelkünk ajtaján (tehát nem az eszünkön és nem az akaratunkon keresztül érkezik), hanem kerülő úton. Tehát ezért veszélyesek a lazítási módszerek. A veszélynek a fő tényezője, hogy az ember az értelmét és az akaratát kikapcsolja, úgy kezdi a dolgot. Mindenféle meditációs módszer ezzel indul. Így aztán korlátlanul, bármiféle befolyásnak kiszolgáltatjuk magunkat. Ha ugyanis lemondok a tudatom feletti ellenőrzésről, akkor a passzivitás következtében az agyamhoz könnyebben hozzáférő idegen szellemeket semmi sem fogja gátolni abban, hogy használják az agyamat. Nekem meggyőződésem, hogy az ilyen gyakorlatokat vezető, hipnózist végzők alapvetően, emberileg mondva jó szándékúak. De sem a démonok, sem az agymechanizmusok felett nincsen ellenőrzésük, sem hatáskörük. Sajnos, még igazán ismeretük sincs. Nem tudják, hogy rajtuk kívül más is hozzáfér a kinyitott lelkű pácienshez. Ezért nem ajánlatosak a lazítási módszerek, keresztyén embereknek sem.
3. c) energia-gyógymódok: ezeknek szintén nagyon nagy a divatja és nagyon sokféle formában vannak jelen a piacon. Legáltalánosabbak a különböző kézrátételes kezelések, pl. a Japánból importált reiki, melynek most igen nagy divatja van Magyarországon. Ide tartozik a szellemgyógyászat vagy a távgyógyítás is. Számos, ilyen gyógyító nagymester (parafenomén) működik az egész világon, sajnos a mi kis országunkban is. Vannak köztük olyanok is, akik akár tv-n vagy rádión keresztül tudnak úgymond energiát eljuttatni. Van, aki direkt kézrátétellel továbbítja ezt az energiát. Én úgy tapasztaltam, hogy ma az energia a legnépszerűbb és a leggyakrabban használt varázsszó. Az ilyen telefonos kezelések után nehéz elképzelni, hogy bármi is történik a kezelt pácienssel. Sokan mégis beszámolnak ilyenkor átmeneti javulásról. Azt azonban már nem szokták híresztelni, amikor az így kezelt betegek elmeosztályra kerülnek indokolatlan félelmeik és hallucinációik miatt. Ide sorolható még a már említett homeopátia, hiszen a rázás útján begyűjtött kozmikus energia révén hat. Szintén ide sorolható a kristálygyógyászat, a Bach-féle virágterápia, valamint az életkristály. Az energiagyógymódoknak az elmúlt évtizedben számos neve volt már, hívták már ezeket magnetikus gyógymódoknak, bioenergetikai módszereknek, hitgyógyításnak vagy parapszichológiának. Tehát a név, a csomagolás változott ugyan, próbál egyre elfogadhatóbbá, gyanún felül állóvá válni, de a lényeg semmit nem változott. Ahogy ezek a módszerek és gyógyítók az energia szót használják, az embernek az az érzése, mintha az Isten neve helyett használnák ezt a szót. Amikor ezeknek a módszereknek a vallásos jellegét kívánják kidomborítani, akkor általában természetfeletti vagy kozmikus energiáról, ősenergiáról beszélnek, ha a vallásos jelleget álcázni akarják, akkor a bioenergia vagy a tudományosan hangzó parapszichológia nevet használják. Az ilyen módszereknek a gyakorlói többnyire rákérdezésre nem tagadják, hogy természetfeletti erőket vesznek igénybe, ill., hogy az ilyen módszerek elsajátításakor természetfeletti képességekre tesznek szert. Sokan még Istenre is hivatkoznak, sőt ők maguk is azt hiszik, hogy Istentől kapták a képességüket, és Tőle való, úgymond energiákat közvetítenek. Így aztán a Bibliában járatlanok nem is értik, hogy nekünk, hívő keresztyéneknek mi a bajunk ezekkel a természetfeletti erőkkel, képességekkel, kapcsolatokkal. Miért nem örülünk inkább? Hiszen mindez jelenti az ateizmus végét, eljött a hit a korszaka, végre már Magyarországon is eljött a hitnek a korszaka. Azt gondolom, hogy az energia-módszerek helyes értékelésében is csak a Biblia igazít el minket, mely egyértelműen tanítja azt, hogy az embernek megengedett egyetlen út, egyetlen kapcsolat-féleség a termfeletti világgal kizárólag Jézus Krisztuson át vezet. A Biblia sok helyen határozottan eltilt minket a Jézust megkerülő utaktól. Az Ige kijelenti, hogy azok utálatosak az Isten előtt, tehát nyilvánvalóan nem közvetíthetik sem az Ő személyét, sem az Ő energiáját, és nem is vezethetnek őhozzá. Ha a mai ember az agyának maradék csökevényes kapcsolatfelvevő képességét kifejleszti, pl. az agykontroll útján, és kapcsolatba kerül a természetfeletti világgal, vagy reiki beavatáson esik át, akkor Jézus Krisztust megkerülve valóban kapcsolatba kerülhet a természetfeletti világgal, ám a bűntorlasz miatt, ami elválasztja az embert az Istentől, a Jézust megkerülő úton csak a démoni világgal kerülhet kapcsolatba. És ezek a megkerülő utak működnek. Az Úrjézus a jó pásztor példázatban sem mondja sehol, hogy ne lehetne kapcsolatba kerülni a tolvajjal. De figyelmeztet, hogy bármilyen tetszetős jelmezben is érkezik a tolvaj, előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy pusztítani jött. Az agykontroll, a reiki és a többi hasonló, általában beavatással végződő módszerek is mind azután sorozatokban állítják elő a csodagyógyítókat. A Gonosz pokoli utánzatainak tehát fontos jellegzetessége, hogy számos módszernek az elsajátításakor, a gyógyítóvá váláskor beavatás történik. (pl. reiki). Egyszer felkértek engem, hogy kommentáljak egy érdekes riportot. A riport egy természetgyógyászatot korábban aktívan gyakorló, és ebből megtért asszonnyal készült, aki felismerte ezeknek a módszereknek a sötét ördögi hátterét. Ez az asszony is, mint sok más természetgyógyász, tudatlanul és jóhiszeműen sétált bele a csapdába, jóindulatúnak tűnő ajánlatot hallgatva számos okkult tanfolyamon vett részt, mígnem sok furcsa, gyanús dolog alapján összeállt benne a kép. Több esetben is számára idegen nyelven imádkoztak, a reikinek a záróvizsgája különös módon éjfélkor volt, ott is valami furcsa vallási szertartás keretében ismeretlen szavakat mormoltak a háta mögött. Amikor úgy érezte, hogy most már ebből elég, és szeretett volna ebből kijönni, akkor közölték vele, hogy elkésett, mert már hozzákötötték egy mesterhez, akivel, hogyha a játékszabályok szerint tartja a kapcsolatot, akkor tőle fogja kapni az energiát, és jó gyógyító lesz. Ám ha nem engedelmeskedik, akkor megnézheti magát, mert most már minden ereje és képessége ennek a mesternek a hatáskörébe került.
Én azt hiszem, hogy a Biblia információi alapján, nekünk semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy ennek az asszonynak a tapasztalatai nem képzelgések voltak, nem egy fejezetet olvasott fel az Ezeregy éjszaka meséiből, hanem nagyon is valós, komolyan veendő tényekről beszélt. Az így beavatással gyógyítóvá válóknak a pályafutása tiszavirág életű. Ezalatt kézrátétellel és energiaátvitellel, szuggesszióval úgymond gyógyítanak, eközben végtelen mennyiségű pénzeket szednek ki beteg embereknek a zsebéből, és ennek fejében gyógyulás helyett okkult fertőzéssel ajándékozzák meg őket. Míg ők maguk gyakran elmeosztályokra kerülnek egy idő után. Egy fontos dolog: biblikus hit és ismeretek nélküli embernek, bármekkora tudós legyen is, nincs és nem is lehetnek kellő érvei a természetfeletti jelenségekkel szemben.
Végül pedig vizsgáljuk meg, hogy a pénztárcánknak a kiürülésén és az árukapcsolásként szerezhető okkult fertőzésen túl e módszerek alkalmazása nyomán számíthatunk-e valós testi gyógyulásra? Nyújtanak-e, akár csak átmeneti gyógyulást ezek a módszerek? Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben is a Biblia igazíthat el minket. Tudjuk, hogy a gonosz is képes a csodára. Pl., a fáraó varázslói is képesek voltak bizonyos szintig utánozni Mózest. Jómagam is sokáig azt hittem, hogy talán egyes esetekben előfordulhat valóságos testi gyógyulás is ezeknek a beavatkozásoknak a következtében. Ám a 2Thessz2:9-10 mondatai elgondolkoztattak. Kiderül, hogy az Úrjézus eljövetelét megelőző időkben a Sátán egyre több csodát tesz, de ezek a csodák csodának sem igaziak, csak annak látszanak. Ezek a hazugságnak csodái, és csodának is csak utánzatok. Az egész a gonoszságnak a csalása a Biblia szavai szerint. Ezért én azt gondolom, hogy bármilyen kellemes, átmeneti panaszcsökkenést képesek is előidézni a kor gombamódon szaporodó csodagyógyítói, ezek a csodák mégiscsak a hazugság korlátozott csodái. A másik oldalról orvosként pedig azt lehet elmondani, hogy a legtöbb betegség hullámzó lefolyású, és a gyógyhatást pedig -ilyen módszerek alkalmazásakor- a panaszok megszűnése alapján mérik, ami nemcsak az orvosnak nem mond sokat, de a betegnek sem. Mert lehet, hogy ma nem fáj, és holnap sem fáj, de holnapután ismét fájni fog. Sajnos sok szomorú és átmeneti látszatgyógyulásról is lehet hallani. Tehát a természetgyógyászat mindenféle módszerétől csak és kizárólag átmeneti és tüneti javulás, vagyis a panaszoknak esetleg rövid időre való megszűnése várható, és semmi jó. De a panaszoknak a megszűnése még veszélyes is lehet. Tehát sosem a panaszainkat kell megszüntetni, hanem a panasz okát kell megkeresni, és azt megszüntetni, ha lehet. Csak a panaszt vagy tünetet megszüntetni mindig veszélyes. Vagyis a természetgyógyászat igencsak kétes hasznáért igen nagy árat fizethetünk. És ebben a pénzkidobás a legkevesebb, hiszen az ember örök életét, örök üdvösségét kockáztatja, mert az Isten előtt utálatos, okkult bűnöket követ el. Egyetlen kiút azonban ma is létezik. Jézus Krisztus ma is mindenható Isten, akinek szuverén hatalma van a démonok felett is. Tehát Jézus Krisztusnál mindenkit készen vár a bűnbocsánat és a szabadulás lehetősége, aki bűnbánattal hozzá menekül. A bűnvallás azt jelenti, hogy Isten előtti imádságban bűnnek ismerem el azt, amit Ő bűnnek mond. Tehát, ha az egészségünk érdekében ilyen Isten előtt utálatos dolgokat vettünk igénybe, ha testi egészségünket fontosabbnak láttuk eddig, mint az Istennel való kapcsolatunkat, akkor ezekből a bűneinkből meg kell térnünk. Vagyis azokat az Isten elé kell vinnünk bűnbánattal. Ugyanakkor azt is szabad komolyan vennünk, hogy Isten ma is szuverén ura testi egészségünknek. Hogyha Ő akarja, nem gond a számára meggyógyítani minket bármiből is. Gyógyíthatatlannak vélt vagy ma még a tudomány szerint gyógyíthatatlan betegségekből is. Tehát ha nem gyógyít meg, akkor nem akar ebből most meggyógyítani. Az élet nem ott végződik, ahol a testi élet. Én azt hiszem, hogy akkor állunk helyesen a betegségeinkhez, akkor cselekszünk helyesen, ha az Isten célját keressük bennük, ill. mögöttük. Ha azt kérdezzük, hogy mit akar Isten kimunkálni bennem az adott bajjal, ami terhemre van, vajon mire akar a betegségen keresztül megtanítani, vajon nem azért lettem-e beteg, mert Isten máshol akar engem bizonyságtevőként használni? Pl. a kórházban a mellettem lévő betegnek. Tehát az Istennek van valami jó célja azzal, hogy én most ebben a dologban vagyok benne. Tehát éljünk bátran az Istentől kapott gyógymódokkal, és kerüljük el az Előtte utálatosakat. Akarjunk meggyógyulni, de soha nem bármi áron.
