A páska ünnepre Jeruzsálembe gyülekező sokaság között voltak görögök is, meg a zsidó egy-isten imádással rokonszenvező pogányok is, akik éppen azért, mert tele van a város Jézus neve emlegetésével, és mindenütt csak Jézusról beszélnek az emberek, s a nap eseményeit tárgyalják ellenségek és barátok egyaránt: elkezdenek maguk is kutatni Jézus után. Valaki talán az egyik tanítványhoz utasítja a kérdezősködő görögöket, így jutnak oda Filephez és kérik őt, mondván: “Uram, látni akarjuk a Jézust!”

Persze nem azt jelenti a görögöknek ez a kérése, hogy messziről akarják látni Jézust, hiszen lehet, hogy így már látták is Őt a délelőtti tolongásban,- hanem mivel már olyan sokat hallottak Róla, most szeretnék Őt látni. Vagyis: szeretnének Vele megismerkedni, személyesen is találkozni! - Óh, de nagy öröm az, amikor egy lélek már eljut idáig! Amikor már nem elég neki az, amit hallott Jézusról, hanem most már szeretné Őt látni, szeretne Vele személyesen is megismerkedni! És ez ezért olyan öröm, mert van ennek az ellenkezője is. Vannak még a tempolomba járó hívek között is olyanok, akik azt mondják: Hát nem unjátok már, hogy mindig csak Jézusl beszéltek? Mostanában egyebet sem lehet hallani a templomban meg az egyházban, mint "Jézus így.." meg "Jézus úgy...". Hát nem volt még elég? És vannak lelkek is, akik mennél többet hallanak Jézusról, annál égetőbbé válik szívükben a vágy, hogy most már “látni” is akarják Őt! Most már találkozni is szeretnének vele!

Te hogy vagy ezzel a kérdéssel? Unod, hogy már megint Jézus neve hangzik itt? Így gondolkodol magadban: Tudok én már mindent Jézusról, mi újat mondhatnának még róla nekem? - Nos: ez igaz lehet, de nem érezted-e, hogy nem elég Ő róla mindent tudni, nem elég az Ő tetteit és tanításait ismerni, hanem éppen azért, mert ismered már hallomásból, szeretnél Vele most már személyesen is megismerkedni! Így van!? - Értjük tehát, miről van szó?

Egy jó héttel ezelőtt az egyik konferencián beszélgettem egy asszonnyal, gyötrődött rettenetesen. Mégpedig azért, mert annak dacára, hogy minden szükséges ismerete megvolt Krisztusról, mégsem volt Krisztusa, Megváltója. Pontosan, precízen meg tudott felelni minden kérdésre, mint például: miért kellett a Krisztusnak a keresztfán meghalnia? Ő tudja, - mondta, hogy az ő bűneiért is. Ő tudja, hogy a Krisztus haláláért van a bűnbocsánat, de azt is tudja, hogy néki nem bocsáttattak még meg a bűnei. - Ő tudja, hogy aki hisz a Krisztusban, örökélete van, de azt is tudja, hogy neki nincsen örökélete. - Ő elismeri, hogy mindaz, amit Isten a Krisztusban adott: szép, igaz és jó, csak éppen nem az övé!

Nagyon nyomorult lelki állapot ez, mert egy rettenetes elégtelenségnek az érzése ez! Amikor az ember úgy érzi, hogy nem bírja tovább ezt a bizonytalanságot, neki bizonyosság kell, neki világosság kell! Ő most már látni akar tisztán és határozottan mindent! Ő most már meg akar győződni a valóságról, - látni akarja Jézust!

Lehet, hogy nyomorult lelki állapot ez, de az még ennél is sokkal nyomorultabb, ha valakinek elég az, amit hallott, amit tud, amit ismer Jézusról, és nem akarja Őt látni is! Semmi hasznod nincs abból, ha más ember szemével látod Jézust! Úgy, ahogy mások elmondják, leírják. Hiába ecsetelik az Ő szépségét akármilyen élénk színekkel előtted, ez nem az a látás, ami bizonyosságot támasztana, ami áldást jelentene, ami az Ő arcának a szívedbe való bevésődését eredményezhetné! Neked magadnak kell Őt szemtől-szembe látnod! Amikor tüzes kígyók lepték meg a vándorló népet és Mózes az Úr rendeletére csinált egy érckígyót, azt fölemelte magasra egy rúdon a tábor közepén, hogy aki reá tekint, megmeneküljön a kígyó halálos marásától, - akkor is mindenkinek magának kellett fölnéznie az érckígyóra. Nem nézhetett föl az édesanya a gyermeke helyett, sem a legjobb barát a barátja helyett. Így nem segít rajtad, ha a hitvestársad vagy a gyermeked már Krisztusé, neked magadnak kell akarni látni Krisztust! Nem akarok én itt szépen beszélni Jézusról, mert a sok és szép beszéd inkább eltakarja Azt, Akire föl akarom hívni a figyelmedet. Az Úr figyelmeztetését szeretném csak továbbadni: akarjad látni az Urat, akarj Vele személyesen, közvetlenül is megismerkedni, mert nem segít rajtad, ha csak tőlem vagy bárki mástól ismered Őt, és nem személyes találkozás alapján!

Ezek a görögök Jézusnak egy tanítványához fordultak és őt kérték: mutassa be őket Jézusnak. Drága feladat Jézus tanítványai számára, megfogni valakinek a kezét, elvezetni az Úrhoz és bemutatni Neki. De senki ne gondolja azt, hogy szüksége van valakire, aki őt bemutassa az Úrnak! Nem kell ahhoz ilyen parádé! Nem földi nagyság a mi Urunk, hogy mások ajánlása kellene az elébe való járuláshoz. Szabad az út mindenki számára közvetlenül is! - Olvastam valahol, hogy egy kisgyermek haldoklott és azt mondta: őnem fél a haláltól, csak azt szeretné, ha édesanyja is mehetne vele, hogy bemutassa Jézusnak! Mert te már ismered őt, édesanyám, - mondta a kisleányka, én pedig mindig féltem az idegenektől!

De Jézust senki sem fogja idegennek találni! Ő senkinek sem idegen, aki Őt igazán látni szeretné, aki Vele igazán meg akar ismerkedni, Ő mindig örül, amikor egy Őt kereső előtt leleplezheti önmagát. Hidd el, hogy nincs messze tőled sem, könnyen megtalálod, nincs szükséged senkire, hogy bemutasson Neki! Mutatkozz be Neki magad, s légy négyszemközt Vele! Olyan sokat hallottál Róla a múlthéten is. Egész héten annyi szeretettel hívott, bizonyosan hallottad az üzenetét. Nos, ha nem akarod, hogy megint csak ennyiben maradjon az egész, ha találkozni akarsz Vele, akkor otthon, csendben, egyedül térdelj le a láthatatlanul jelenlévőKrisztus előtt, és a szó szoros értelmében mutatkozzál be Neki! Mondd el, ki vagy! Mindent mondjál el, ami benned van! Minden titkot, minden csúnyát, minden bűnt, - leplezd le magad előtte!

Így fogod Őt meglátni! Én is így ismerkedtem meg vele 18 esztendővel ezelőtt, térden állva, amikor életemben először mertem őszintén bemutatkozni Neki! Eredj hát bátran, ezt sem teheti meg más helyetted! Amikor Jézus megtudja tanítványaitól, hogy görögök akarják Őt látni, olyan dolgokat mond, amelyek látszólag nem a tárgyhoz tartoznak: “Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” János 20:23-24. Azért mondja ezt Jézus, hogy az Őt látni akaró görögöknek nehogy helytelen fogalmaik legyenek a Messiásról. Pláne a virágvasárnapi királyi bevonulás láttán könnyen az a téves kép alakulhatott ki a képzeletükben, hogy Jézus valami hadvezérszerű hős.

Tévedés ne essék, - mondja Jézus. Aki Őt látni akarja, akkor látja igazán, ha olyannak látja, mint a földbe esett gabonamag. Mit jelent ez a kép a földbe esett gabonamagról? Képzeljünk el egy búzaszemet! Abban a búzaszemben élet van! Csodálatos, gazdag élet van benne összeszorítva, elraktározva apró csöpp helyre. De ahhoz, hogy ez az élet a maga teljes gazdagságában és pompájában kibontakozzék, annak a búzaszemnek bele kell vettetnie a földbe, ott elrothad, “elhal”, és a búzaszemnek ebből a “halálából” lesz a termés. Ha nem hal el, csak egymaga marad, - ha pedig elhal, megsokszorozódik. Éppen az által diadalmaskodik, azáltal győz, hogy hajlandó meghalni! - Mindez csak kép, ami azonban másként kifejezhetetlen igazságot fejez ki. Világos, hogy Krisztus az a búzaszem, az örökéletnek az a magja, Akit Isten a földbe vetett el. Először levetette Őt, az Ő isteni életének egy darabját a mennyből a földre, majd itt a földön egészen bele a földbe, a sírba vetette el ezt a magot. Ott feküdt a földben, a sírban, mint a búzaszem a barázdában, a rögök alatt. És ha a búzaszem elhalásából új élet fakad, mennyivel gazdagabb, teljesebb, dicsőségesebb élet támad az örök élet magjának az elhalásából? Ahogy a búzaszem élete az elhalás által 30, 60, vagy 100 búzaszemben sokasodhat meg, úgy az egy Jézus Krisztus élete éppen az elhalás, a kereszten való halál által millió és millió ember életében sokasodhat meg. Így ültette át Isten az örök életet a földre Krisztusban, Krisztus által.

Tudod, mikor látod meg igazán Krisztust? Akkor, ha annak a nagypénteki magvetésnek a gyümölcsei benned is érni kezdenek, s megteremnek!

Annak a szent magvetésnek a legelső gyümölcse a bűnbocsánat. Amikor valaki térden állva bemutatkozik az Úrnak, a bűnbocsánat fölszabadító erejében válik először valósággá, realitássá számára az élo˝ Jézus Krisztus! Itt kezdődik a Jézussal való személyes megismerkedés, amikor azt mondja az előtte térdeplő embernek: “Megbocsáttattak néked a te bűneid!”

A nagypénteki magvetésnek a gyümölcse minden keresztyén élet. “A ki nékem szolgál, engem kövessen” (26a) - mondja Jézus. Azért halt meg a kereszten, hogy a bűnbocsánat által fölszabadulj arra, hogy most már Őt követve szolgálj Néki. Keresztyénnek lenni annyi, mint Jézust követve szolgálni Néki! Nagyon általánosan hangzik? Nos, hadd fejezzem ki más szóval ugyanezt. A görögök, a pogányok, a kívül valók azt kérték Fileptől: “Látni akarjuk a Jézust!” A pogányoknak, a kívül valóknak, a világnak ez a bevallott vagy be nem vallott igénye Krisztus tanítványaival szemben: “Látni akarjuk a Jézust!” - Egy hívőasszony kérdezte tőlem a minap: mit tanácsolok, hogyan adhatná hitetlen férje kezébe a Bibliát, mert ő úgy szeretné, ha a férje is részesülhetne a Szent Írás kincseiben! Azt válaszoltam neki: ne adja a kezébe egyáltalán, hanem élje oda elébe a Bibliát. Ne a Bibliából olvassa egyelőre a férje, hanem a felesége életéből lássa, mi a Krisztusi szeretet, megbocsátás, türelem, szelídség. Így jobban meg fogja érteni, mintha olvasná. - Hívő ember, érezd mindig a világnak ezt az igényét magaddal szemben: “Látni akarjuk a Jézust!” Tehát: nem hallani, - hanem látni! Úgy, ahogyan benned kiábrázolódik! Mindazok, akik körülötted nem járnak még hitben: “látni akarják a Jézust!” Benned, a tetteidben. A magatartásodban! - Tudod már, mit jelent Jézust követve szolgálni Néki? Ezt: minden igyekezettel megfelelni annak az igénynek, hogy a világ látni akarja Jézust!

De ez is a golgotai magvetésnek az eredménye. Az, hogy kiábrázolódjék bennem a Krisztus, nem az én erőfeszítésem eredménye, hanem mindenestől fogva Krisztus halálának és feltámadásának a gyümölcse. A megfeszített és feltámadott Krisztust szemlélve termelődik ki bennem a keresztyén élet! Nem úgy van az, hogy elhatározom magam és összeszedem minden erőmet, - mint ahogyan nem úgy barnul le valaki, hogy fogadalmat tesz rá, hanem úgy, hogy kiteszi az arcát a napnak, megfürdik a sugarakban. Úgy ahogyan Pál írta: “Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” 2 Kor 3:18

Mennyire igazuk volt ezeknek a görögöknek, amikor azzal mentek oda Filephez, hogy ők látni akarják a Jézust! - Milyen jó nekünk, hogy mi láthatjuk az Urat! Még mindig föltekinthetünk Reá! Most is itt van köztünk. Álljunk eléje lélekben és mondjuk el Néki szép énekünk szavaival:

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem,

A Golgotán:
Halld könyörgésemet,
És vedd el vétkemet;
Mostantól hadd legyek
Tied csupán.
466. ének 1. vers

Ámen