foEzt az írást először 1980-ban fogalmazták meg. Az évek során elsősorban a zenei élet éppoly drámaian, mint amilyen viharsebességgel megváltozott. Aki évekkel ezelőtt még bálványnak számított, azt a fiatalabb generáció hamarosan elfelejtette, és egészen új sztárok tűntek fel a művészek között. Ezt különösen a zenei életben figyelhetjük meg. Bizonyos vonatkozásban „tavalyi hó”-ról beszélhetünk.

Még Kübler-Ross[1] hírneve is elhalványodott valamelyest. A váltókat átállították, és ezeket a változásokat manapság egyre nyilvánvalóbban elfogadják. Míg korábban igyekeztek eltitkolni a drogokat, úgy ma egyre jobban hangoztatják a drogokhoz, különösen a hasishoz való jogot, sőt, követelik, hogy ezt írásban is fektessék le. Amit korábban leplezni kellett, az egyre gátlástalanabbul tör a felszínre. Ami miatt az emberek régebben szégyenkeztek, pl. leplezetlenül gyakorolni a homoszexualitást és a pedofíliát, az egyre kevésbé számít már tabunak. Olyan felvonulásokat mutatnak be, ahol büszkén mutogatják a „homokosok”-at. Pedig a „Spiegel” az 1993. január 13-i számában vezércikkben számolt be „A szégyentelen társaság”-ról, és leplezetlenül beszélt egy „disznóólban hentergő népről. A sátánizmus, amit régebben hóbortnak tekintettek, vagy olyasminek, amit nem kell komolyan venni, virágzik, és szintén egyre nyíltabban hirdetik, illetve népszerűsítik. Különösen agresszívek ezek a csoportok az interneten.”

Ennek a váltóállításnak az eredményét tekintve ennyiben ez az előbbi, időközben fokozatosan elavuló leltározás különös és növekvő fontossággal bír. Gondoljunk csak a 68-as nemzedékre! Akkoriban még polgárpukkasztásnak szánták, ma már viszont egyáltalán nem titkolják, hogyan értek véget több-kevesebb sikerrel az intézményeken átvonuló „hosszú-menetelések”. A leghíresebb példája ennek Bill és Hillary Clinton. Hogy milyen erkölcsi következményei lesznek, illetve vannak máris ennek a „hosszú-menetelés”-nek, az egyre világosabban kirajzolódik. Arafat, aki a 70-es években még terrorista-vezető volt, időközben Nobel-díjat kapott, és ünnepelt államférfivá vált. Így nézve ezek a fejtegetések (sajnos) mit sem vesztettek rendkívüli aktualitásukból.

2000. április

[1] Élet az élet után c. (okkultista) magyarul is megjelent könyv szerzője.

forrás: sermon-online.com