New York, 2001. szeptember 10. A város szikrázik és lüktet az élettől 24 órán keresztül, és mindig maximális fordulatszámon pörög. New York reklámmenedzsere megállapítja: „A város sohasem alszik.”
Az egykor számtalan bevándorló álma és rémálma, ma a pénzügyi és gazdasági élet virágzó metropolisza. Itt van az ENSZ székhelye, a felső tízezer találkozóhelye, és a művészet barátainak eldorádója. Ne felejtsük el azt sem, hogy egy óriási szórakoztató ipar központja. A sok látnivaló közül Manhattan városrész vitathatatlanul a legkedvesebb turisztikai célpont.
Ki ne ismerné – legalábbis neve alapján – a Wall Streetet, a Madison Square Gardent, a Rockefeller Centert és a Broadwayt. Manhattan tengerparti része előtt van egy kis sziget, azon áll a szimbolikus Szabadság-szobor. Éppen innen élvezhető legjobban a város sziluettje.
A legszembetűnőbb a World Trade Center két 417, ill. 415 méter magas, ezüstösen csillogó ikertornya a maga 43 ezer ablakával. Felépítése hat évig tartott, és 1972-re készült el. Mindkét tornya 110 emeletes, és összesen 400 000 m2 irodaterülettel rendelkezik 50 ezer ember számára, akik 103 lifttel jutnak el munkahelyükre. Itt, a WTC-ben van a székhelye 430 cégnek a világ 26 országából. A déli torony 107. emeletén van egy kilátóterasz, ahova naponta 80 ezer látogató érkezik. Innen nagyszerű a kilátás a városra, a kikötőre és a tengerre. A bejárattól speciális liftek röpítik fel a látogatókat 58 másodperc alatt. E néhány adat jót érzékelteti, hogy a World Trade Center gigantikus építmény. E két felhőkarcolón kívül még 5 további épület tartozik a WTC-hez, köztük a 30 emeletes luxusszálloda és pénzügyi központ, a Marion Hotel.
Boston, Nemzetközi repülőtér, 2001. szeptember 11., szerda, 7 óra 58 perc, ill. 7 óra 59 perc: Két Boeing 767 típusú repülőgép száll fel teletankolva, hogy keresztülszelje az észak-amerikai kontinenst. Az egyik az United Airlines gépe, fedélzetén 56 utassal és 9 főnyi személyzettel, úticélja Los Angeles. A másik az American Airlines gépe, 81 utassal és 11 főnyi személyzettel, úticélja ugyanaz a repülőtér. Mindkét gép tankjában több mint 90 000 liter kerozin van.
Nem sokkal a start után a fedélzeten és a pilótafülkében elképzelhetetlen jelenetek játszódnak le. Repülőgép-eltérítők támadják meg a személyzetet, megfenyegetik az utasokat, és átveszik az irányítást. Rémület, halálfélelem lesz úrrá mindenkin. Aggódó kérdések hangzanak el: Mi az úticél?
Ezen a késő nyári reggelen csodálatosan kék ég ragyog a város fölött. A World Trade Center irodái kezdenek megtelni. A Marion Hotelből megérkeznek gyors lifttel az első vendégek a WTC tetején lévő előkelő étterembe. A földalatti és a taxik szakadatlanul szállítják az alkalmazottakat és az első turistákat.
Egy utasszállító repülőgép közeledik feltűnően alacsonyan, Manhattan horizontjának magasságában. Pontosan 8 óra 45 perckor megtörténik a felfoghatatlan: egy Boeing becsapódik az északi torony felső emeleteibe. Rakétaként, elképzelhetetlen lendülettel és a felrobbanó kerozin lángtengerétől körülvéve fúródik be a toronykolosszusba. Az északi torony ég. Ennek a toronynak a tetején áll a hatalmas 110 méter magas antenna, amely hamarosan alig vehető ki a füstgomolyagban. A toronyban lévő emberek néhány másodpercre megbénultak az ijedtségtől. Azután minden villámgyorsan zajlik. A fülsiketítő robbanás, az égő kerozin szaga, a maró füst a túlzsúfolt lépcsőházba hajtja az embereket. Lefelé, csak lefelé... Ekkor még szerencsétlenségükre, csak műszaki hiba okozta katasztrófára gondolnak...
„Véletlenül” dokumentumfilmesek vannak a helyszínen, hogy filmet forgassanak a New York-i tűzoltóságról. Az ütközés felvétel közben történik. A csapat a helyszínen marad, és filmre rögzíti Manhattan iszonyatát. A kamerát az égő északi toronyra irányítják – és ekkor hirtelen felbukkan egy másik Boeing. A pontos idő 9 óra 6 perc. Megtörténik a borzalom. A gép túlméretezett rakétaként belecsapódik a déli toronyba. Itt is hatalmas robbanás hallatszik, lángok, gomolygó füst, por és törmelék mindenütt. Többé nem kétséges: ez nem szerencsétlenség, ez egy kitervelt ördögi terrorakció.
Ami a tornyokban és körülöttük történik, szavakkal alig írható le. A hivatásos tűzoltóság azonnal a helyszínen van. Vezetőjük az elsők között rohan az égő épületbe lámpákkal és gázálarcokkal felszerelve. Elrohan az üvöltő emberek mellett, hogy feljusson a felső emeletekre. Bátor emberei követik. Biztonságba helyeznek néhány súlyos sérült és eszméletlen embert. Életüket kockáztatják mások életéért. Odakint izzó acéldarabok potyognak az égből, ezt követi az örvénylő műanyag maró és mérgező tűzhengere.
Pontosan 10 óra van. A déli torony összeomlik a füst, a por és a törmelék egyetlen hatalmas felhőjében. 10 óra 29 perc: az északi torony sem áll már. Ezután a hatalmas lángtenger közepette egymás után dőlnek össze a WTC-hez tartozó környező épületek. A bátor és életüket nem kímélő tűzoltók közül 354-en lelik halálukat a házmagasságú törmelékhalmok alatt, és velük együtt sokan mások. Összesen 2992 halottat kell megsiratni, köztük a két eltérített repülőgép utasait is. Ők mindnyájan egy alattomos, gyilkos és a gyűlölettől felszított támadás áldozatai.
Terrortámadásokról világszerte hallunk és látunk híreket. A repülőgépek becsapódása, a felcsapó láncok, a város felett gomolygó barna füst szinte valószínűtlennek tűnik. És az obeliszkként égbenyúló tornyok összeomlása még egy horrorfilmrendező fantáziáját is felülmúlja. De ez nem a vak véletlen, hanem egy módszeres őrültség műve volt. Hiszen a megtámadott épületek szimbólumtartalma aligha múlható felül. A WTC a pénz hatalmának és a csúcstechnika társadalmának a jelképe volt. Ugyanaznap 9 óra 40 perckor hasonló támadás érte a Pentagon épületét is Washingtonban, amely súlyosan megsérült. A Védelmi Minisztérium, a katonai hatalom és fölény szimbóluma lángokban áll.
2001. szeptember 11-e kitörölhetetlen nyomot hagy maga után: ezen a világon semmi és senki nincs biztonságban, senki sem sérthetetlen. A civilizáció talaja, amelyen olyan biztosan mozgunk, alapjában véve nem vastagabb, mint egy törékeny jégréteg egy mély óceán fölött. E nap óta világunk – jobban mondva világnézetünk – teljesen kifordult a megszokott kerékvágásból. Ezen események után valahogy minden megváltozott. A következményeket mindenki ismeri: csapatok és flottakötelékek felvonulása, bomba és rakétatámadások, félelem az ABC fegyverektől. Nincs nyugalom Afganisztánban, sem Közel-Keleten, amely olyan, mint egy lőporos hordó. Az egész földet elborítja a terror és a félelem. Nap mint nap gyilkosság és vérontás!
Kimondva vagy kimondatlanul felmerül a kérdés: Hol van Isten ebben a rémületben? Ez a kérdés azonban alapvetően helytelen. Hajlamosak vagyunk Istent vádolni, és közben elfelejtjük, hogy az ember bűnéről van szó. Olyan emberekéről, akik tudatosan megvetik Őt és a parancsolatait. Olyanokról, akik egy pontosan kiszámított óriási logisztikai apparátussal hajtottak végre hidegvérű tömeggyilkosságot. Isten ott van, de Ő nem oltja ki a félelmet, ezt az iszonyatot, amit az ellene lázadó teremtmények terveltek ki és hajtottak végre. Ő ott van a hívőkkel, akik halálfélelmükben hozzá kiáltanak. Nem hagyja magukra azokat, akik hozzá fordulnak. De azok is ott vannak, akik nem törődnek vele.
Isten ott van az emberek által szított, gyűlölet okozta minden könnycseppben és szenvedésben. Ott van mindazokban a nyomorúságokban, amelyeket az emberek egymásnak okoznak. Az is biztos, hogy Ő nem ezt akarta, de az embert nem robotnak vagy játékbábunak teremtette. Az ember szabad akarattal rendelkezik, és választhat az engedelmesség vagy az engedetlenség között. De az ember – a Sátántól elcsábítva – elfordult Teremtőjétől. Ezzel kezdődött el az egész emberi nyomorúság a bűnbeesés után. Az első emberpár legidősebb fia, Kain, már meggyilkolta öccsét... és minden békétlenség, viszály és gyilkosság oka az önzés, a gyűlölet és az irigység. Ez található meg a családokban, a nemzetek és a népek között.
A bűn következménye ma is ugyanaz: fájdalom, könny, nyomorúság, halál. De ami a legrosszabb, hogy a bűn elválaszt Istentől most és mindörökre. Isten szándéka azonban más volt, és ma is más. 2001. szeptember 11-e előtt és utána sem akarja, hogy az emberek elvesszenek, hogy örökre távol legyenek tőle. Ő szeret téged, ezért küldte el Fiát, Jézust a földre, aki helyetted halt meg a Golgota keresztjén, hogy kifizesse bűneid számláját.
Mindenkinek vannak bűnei. A Manhattanben történt szörnyűség elrettentő példa arra, hogy hová juttatta az embert a bűn. De Isten megadta a kiutat: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Sokszor figyelmen kívül hagyjuk, hogy életünknek korlátai vannak, hogy alá vagyunk vetve a mulandóságnak, és meg kell halnunk. Ezért mondja a zsoltáros: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12) Éveink napokból állnak össze, amelyek közül bármelyik lehet az utolsó. Minden emberi fáradozás és biztonság csupán szappanbuborék.
Több ezer New York-i ember számára hirtelen, váratlanul és iszonyatos formában érkezett el a vég. Isten ma még felajánlja a szabadulást és az örök életet. Ragadd meg ezt a kezet! Hogyan? Úgy, hogy megvallod neki bűneidet, és elfogadod hitben az Ő Fiát, Jézus Krisztust személyes Megváltódnak. Ő helyrehozza, ami tönkrement, és mindent újjáteremt. Nincs ennél fontosabb ebben az életben, hiszen életről vagy halálról van szó. Ne menj el szeretete mellett, fogadd el Őt még ma!
F. K.
