Talán egyetlen mondat, amellyel lezárjuk ezt a témát, megvilágítja, hogy milyen messzire ható következményei vannak egy ilyen döntésnek. Egy bibliai versre gondoltam, amelynek hallatlan aktualitásán és próféciai jelentőségén könnyen átsiklik az olvasó. A Cselekedetek 3,14-ben szerepel, ahol Péter azt mondja népének, a zsidóknak: „De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.” Izráel valóban megkapta a gyilkost, mégpedig ezerszeres alakban: A római cézárokon, a mohamedán kalifákon, inkvizíciókon át egészen a Harmadik Birodalomig, és a legrosszabb még csak ezután vár erre a népre.
A zsidók elrettentő például szolgálnak minden nép számára (Ez 5,15). Isten rajtuk mutatja meg, hogy, szó szerint, milyen életveszélyes dolog elutasítani Jézus Krisztust.
Ám ez a döntés, nevezetesen hogy Jézus vagy Barabbás, nem csupán a zsidókra nézve volt meghatározó, hanem számunkra is különösen aktuálissá vált. Barabbást gyilkosság és zendülés miatt zárták be a városban. Erőszakkal próbálta megdönteni a politikai hatalmat. Ma már nem gyilkosnak neveznék Barabbást, hanem gerillának, szabadságharcosnak vagy forradalmárnak. Ő a politikai bujtogató prototípusa. Pontosan ezzel a váltóállítással kell szembesülnünk napjainkban. Kit akartok, Jézust vagy Barabbást, a mennyei vagy a politikai Messiást, az isteni vagy az emberi Szabadítót? A nép Barabbást akarta. Barabbás azonban, így mondja a Biblia, gyilkos volt.
Hanns-Martin Schleyer meggyilkolása kapcsán ezt írta a „Die Welt” című napilap: „Kísérteties jelenet volt: Háromezer római diák, akik az egyetemükön németellenes tüntetésre gyűltek össze, viharos tapsban tört ki, amikor meghallották Hanns Martin Schleyer meggyilkolásának hírét.” Taps a gyilkosoknak. „De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
Amikor Thaiföldön és Kambodzsában misszionáriusokat öltek meg, az esetekről egy árva szót sem lehetett olvasni a napilapjainkban. Amikor viszont Franco Spanyolországában kivégeztek egy rendőrgyilkost, jajveszékeléstől visszhangzott a világsajtó. „Azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
Amikor megkérdeztek egy vörösgárdistát, ki teremtette a világot, ezt felelte: „Mao és az eszméi.” A Guinness-féle „Rekordok könyve” 1967-es kiadása szerint Mao Tse Tung a történelem legnagyobb tömeggyilkosa. Milliók bálványa volt és az ma is.
„De ti a Szentet és az Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
Manapság elgondolkodunk azon, hogy miért növekszik ennyire társadalmunkban az anarchia, a terror és az erőszak. Ennek szellemi oka egészen más, mint amiről általában hallani lehet. Napjainkban sok iskolában azt tanítják, hogy Jézus Krisztus nem Isten Fia. Az ember elcsodálkozik azon, miért rokonszenveznek olyan sokan – főként a diákok közül – Andreas Baaderrel és Ulrike Meinhoffal, akik gyilkoltak. Egy dologban egyetértenek ezek az emberek: Nem akarják, hogy bármi közük legyen Jézus Krisztushoz:
„De ti a Szentet és az Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
Sztálinról a következőket írta Milovan Dzsilasz a „Beszélgetések Sztálinnal” című könyvében: „Sztálinnál minden bűncselekmény lehetséges volt, mivel nem létezett egyetlen egy sem, amit ő maga el ne követett volna. Bármilyen mércével mérjük is, mindenképpen megilleti az a cím, hogy ő a történelem eddigi legnagyobb bűnözője. Mert benne testet öltött egy Caligula érzéketlensége, egy Borgia ravaszsága, valamint egy Rettegett Iván volumenű cár kegyetlensége.” Az ’Aargauer Tagblatt’ 1978. február 24-i számában ez állt: „Dimitri Ustinov szovjet honvédelmi miniszter Moszkvában tartott beszéde alatt tapsviharral ünnepelték a 25 évvel azelőtt elhunyt diktátort, Josef Sztálint. Amikor a tábornagy a szovjet fegyveres erők megalakulásának 60. évfordulója alkalmából mondott beszédében megemlítette Sztálin nevét, a hallgatóság hosszú tapsba kezdett.”
„De ti a Szentet és az Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
Nem véletlen, hogy ebben a világvégi időszakban egyre inkább megerősödik az iszlám, amely a keresztyén vallással teljesen ellentétesnek számít. E vallás magalapítójának jelleméről ezt olvashatjuk: „Sajnálatos módon hűséges felesége, Chadidja, röviddel férje Medinába való áttelepülése előtt meghalt. Ő volt Mohamed erkölcsi támasza, aki ezt követően minden tartását elveszítette szexuális téren. Élete utolsó tíz évében legalább 13 nőt vett feleségül, és ezen házasságok közül több is botrányos volt. Ráadásul Mohamed a legyőzött ellenfelekkel, vagy azokkal a férfiakkal illetve nőkkel szemben, akik személy szerint megbántották vagy megsértették, gyakran sértő bosszúvágyat tanúsított, amely még az orgyilkosságtól sem riadt vissza”.[1]
Legrégebbi életrajzírója, az arab muzulmán, Ibn Ishaq (meghalt 768-ban), tehát nagy valószínűséggel előítéletektől mentes tanú, igen rosszallóan nyilatkozik Mohamed jelleméről: „Hogy célját elérje, semmilyen eszköztől nem riad vissza, és híveinél is helyesli ugyanezt a gátlástalanságot, ha az a saját érdekeit szolgálja. Hihetetlen mértékben kihasználja a Mekkában élők lovagiasságát anélkül, hogy a legkevésbé is viszonozná azt. Egyéni és tömeges gyilkosságokat szít… Minden tettét azzal fedezi, hogy erre őt istene kifejezetten feljogosítja. Ugyanakkor nincs az a tanítás, amit ne lenne kész feláldozni, csak hogy elérje politikai célját. Pályafutásának különböző pillanataiban ő maga adja fel Isten egy voltát és saját prófétai mivoltát”.[2]
Manapság egyre több ember fordul az iszlám vallás felé. Így például 1970-ben Németországban 3 mecset volt, ma pedig már több mint 2200 mecset, illetve muzulmán imahely található. Ezek száma minden héten három újabbal gyarapszik.
„De ti a Szentet és az Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
Amikor a vietnámi háború tombolt, az európai városokban szinte szakadatlanul tüntettek a diákok. Hiszen annyi jogtalanság történt, amibe igazságszerető baloldali fiataljaink és felvilágosult szellemű polgártársaink nem tudtak beletörődni. Időközben „felszabadították” Vietnámot. Az ország egyetlen hatalmas koncentrációs táborrá változott, és szemünk előtt játszódtak le menekültek példátlan tragédiái. Ezrek kockáztatták törékeny ladikokon a bizonytalan kimenetelű szökést ebből a kommunista országból. Az emberiség történetében még sohasem fordult elő, hogy egy országnak ilyen sok állampolgára próbált volna elmenekülni a tengeren.
A FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung) 1978. június 12-i számában a „Vietnámi foglyok jajkiáltása” cím alatt a következőket olvashattuk: „A 800 000-re becsült vietnámi fogoly közül 49 a Nemzetközi Vöröskereszthez és a nemzetközi közvéleményhez fordult azzal a kéréssel, hogy a lehető leggyorsabban küldjenek nekik méregkapszulákat, hogy véget vethessenek ’szenvedéseiknek és megaláztatásaiknak’. ’Segítsetek nekünk gyorsan meghalni’, könyörögtek a foglyok.” Bizonyára sokan emlékeznek még az „inkább holtan, mint vörösen” jelszóra. Manapság miért nem látni tüntetéseket az emberi szabadságnak e szemtelen elnyomói ellen? Napjainkban miért nem vonulnak végig az utcákon (jogosan) felháborodott embertömegek? Az igazi ok egészen más, és egyúttal a terrorizmus valódi forrása is ez:
„De ti a Szentet és az Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
Kambodzsában világvégét idéző események játszódtak le a szemünk láttára. Iszonyatos méreteket öltöttek a borzalmak és tömegmészárlások. A kommunistákra szó szerint érvényes: „Ti ezt mondtátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és egyezségre léptünk a holtak hazájával… mert a hazugság lesz az oltalmunk, a hamisság a rejtekhelyünk” (Ézs 28,15). Trockij annak idején ezt írta egy magánjellegű levelében: „Lenin mesterien kihasználja párthívei butaságát és tudatlanságát. Szörnyű vitákat robbant ki közöttük, és a forradalmárokat arra ingerli, hogy egymásnak essenek. Bűnös és ostoba becsvágyától hajtva összeugrasztja őket, és így uralkodik rajtuk. A leninizmus egész rendszere hazugságokon és az igazság elferdítésén alapszik.”[3]
„Bár a kommunisták Kambodzsában megbocsátást és megbékélést ígértek, azonnal hozzáláttak a kormánycsapatok tisztikarának és a közigazgatás vezető erőinek likvidálásához. A tömegmészárlás olyan méreteket öltött, és a módszerek olyan elképesztően hasonlítottak egymásra, hogy semmi kétség nem maradt – Angka Loeu már jóval a háború befejezése előtt kitervelte… Mihelyt elvonultak a piszok és porfelhők, a kommunisták kézigránátokat dobáltak egy jajgató sebesültekből álló csoportra. A megcsonkított és vérző emberi testek némelyike még mindig ordított és mozgott. Egy pisztolyokkal felfegyverzett csapat vonult végig az emberi tetemekkel borított téren, „kegyelemlövéseket” osztogatva. Földgyalukkal három nagy kupacba tolták össze a holttesteket, és a trópusi napon átadták őket az enyészetnek… A városok elnéptelenedését és az első tömegmészárlásokat követően, az első éhínség kellős közepén az egyik Angka-Loeu vezető, Ieng Sary, külügyminiszterként elrepült az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésére. New Yorkba érkezve így hencegett: ’Megtisztítottuk a városokat.’ És amikor az ENSZ-ben felszólalt, a világ minden tájáról összesereglett küldöttek viharos tapssal jutalmazták.”[4]
Hasonlóképpen viharos taps fogadta az UNO-ban Arafatnak, a PFSZ vezetőjének felszólalását, aki ráadásul zöld olajággal, a béke szimbólumával jelent meg.
„De ti a Szentet és az Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
Ha valóban volt okunk valaha lázadásra és tüntetésre, akkor a Kambodzsában történt kiáltó igazságtalanságok, valamint az emberi jogok és az emberi méltóság kegyetlen lábbal tiprása miatt. Ám az említett könyv 315. oldalán még ez áll: „Egyébként a világ majdnem olyan néma maradt, mint a kambodzsai városok kísérteties, porig rombolt maradványai. A világ egyetemein nem tiltakoztak felháborodott diákok. Senki sem tüntetett a Pennsylvánia Avenue-n, a Champs-Elisées-n vagy akár a Trafalgar Square-en, hogy felhívja a figyelmet arra, mit hozott a béke Kambodzsának. Nem hallatszott felháborodás moraja az amerikai kongresszusban, sem az új Kambodzsában eluralkodó ’korrupció’ miatt!”
Miért nem látjuk manapság tüntetni marxistáinkat, baloldali szocialistáinkat, leninistáinkat, trockistáinkat és egyéb „üdvözítőket”, akik ennek az országnak a tragédiáját állítólag annyira szívükön viselik, és meg akarják szüntetni az emberek mindenféle elnyomását? Az igazi ok meglepően egyszerű: „Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva és nem állt meg az igazságban.” Baloldali rendszerváltóink az elmúlt évek eseményeinek tükrében valóban a történelem legrosszabb álszentjeinek bizonyultak.
Napjainkban évente harminc és hatvanmillió között van azoknak a magzatoknak a száma, akiket abortusszal megölnek. A meg nem született kis lényeket kiszippantják, feldarabolják vagy szétmaratják. Bárhogyan hajtják is végre, az embrió pontosan érzékeli, mi történik vele. A sóoldattal végzett magzatelhajtás, a szétmaratás esetében órákig rúgkapál, mielőtt meghal.
„De ti a Szentet és az Igazat megtagadtátok (a keresztyén alapelveket sutba dobtátok), és azt kértétek (választottátok), hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
A genfi székhelyű Ökuméne dél-afrikai kommunista terrorszervezeteket finanszírozott. A fajgyűlölet elleni programra befolyt pénz oroszlánrészét a SWAPO kapta meg. Ennek a mozgalomnak az elhagyói bevallották, hogy semmi másról nem volt szó, mint gyilkosoknak nyújtott pénzügyi támogatásról. Hát ez nem kifejezetten az az igaz ürügy arra, hogy ezt támogassák az ökumenikus teológusok. A valódi okot egészen más síkon kell keresnünk: „De ti (a bibliakritika alapján) a Szentet és az Igazat megtagadtátok, és azt kértétek (finanszíroztátok), hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért.”
Az Úr Jézus Isten üdvajánlata, Barabbás a Sátáné. Előbbit a saját Fia holttestén át adja Isten, míg a másikat sok-sok holttesten átgázolva ajánlja a Sátán.
Aki elutasítja Jézust, az felcseréli az Üdvözítőt a hóhérral. Jézus Krisztus evangéliuma nem alternatíva, vagy megegyezési javaslat, hanem ultimátum. Életről vagy halálról van szó, áldásról vagy átokról, megmenekülésről vagy kárhozatról. Nincsen semleges zóna, nincs arany középút, és aki nem Jézus Krisztus mellett dönt, az máris ellene döntött: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol” (Lk 11,23).
Amikor egy meg nem mentett ember elhagyja ezt a látható világot, azaz meghal, legkésőbb akkor tudomásul kell vennie, hogy kezdettől fogva az embergyilkos, a Sátán zsákmánya volt, és hogy valóban a saját hóhéra mellett döntött. Mózes azt mondja: „Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet” (5Móz 30,19). Az Úr Jézus életnek nevezi magát. Más szavakkal ez azt jelenti: „Döntsetek Jézus Krisztus mellett!” Adja Isten, hogy mindenki az örök életet válassza, és senki, aki ezt elolvassa, ne jusson szörnyű felismerésre a saját hóhéra oldalán.
[1] Julius Richter prof.: Az iszlám mint vallás, Quelle és Meyer kiadó, Lipcse, 1927., 22. oldal
[2] Encyclopedia of Religious and Ethics, VIII/878
[3] J. Fishman és J. Hutton: Josef Sztálin magánélete, Heyne kiadó, 51–52. o.
[4] John Barron és Anthony Paul: A mészárlás, 117–119. és 315. o.
