A „Welt am Sonntag” nevű folyóirat különkiadásában „Kormányozhatatlanná válik a világ?” címmel a következő négy pontban sorolták fel a civilizáció hanyatlásának okait:[1]

– a közés magánerkölcs romlása,

– a luxus iránti vonzódás, az elpuhulás és a lustaság,

– a szexuális szabadságra való törekvés és

– félelem a végső következtetés levonásától (emiatt létezik manapság oly sok szomorú karikatúra Jézus követéséről, annyi istentelenség és egybeolvadás a világgal, annyi következetlenség).

Ennek a különkiadásnak másik oldalán egy tulajdonképpen próféciai jelentőséggel bíró megjegyzés áll: „Ami különösen kellemetlenné teszi ezeket a gondolatokat, az az elképzelés, hogy sorsunk már jóval azelőtt megpecsételődött, hogy jelentkeztek volna a döntő tünetek.” Tény, hogy ezek a (halált jelző) tünetek gyakorlatilag mindenütt jelentkeztek, és úgy tűnik, ennek a világnak a sorsa valóban megpecsételődött.

Edward Gibbon történész a Római Birodalom bukásának öt okát nevezte meg. Ezek pedig a következők:

– A házassági válások számának gyors növekedése, valamint a család sérthetetlenségének aláásása, mert a család a társadalom éltető alapeleme.

– Az adók folyamatos emelése, és az extravagáns kiadások megsokszorozódása.

– A növekvő élvhajhászás, és a sportversenyek eldurvulása.

– Egy gigantikus hadigépezet felépítése, összekapcsolva annak a felismerésnek a hiányával, hogy az igazi ellenség a saját birodalmunk határain belül lakozik, nevezetesen a nép erkölcsi romlásában.

– A vallás hanyatlása és a hit puszta formasággá történő elhalványítása, amely által az emberek vezetés nélkül maradnak[2]. „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek” (Péld 14,34). Eugéne Ionesco, az abszurd színház megalapítója, világhírű költő, szintén arra a felismerésre jutott, hogy ez a világ Isten nélkül elveszett. „Az ember leköszön” címmel a következő interjút adta a „Welt am Sonntag” című lapnak:

„Már régóta nem reménykedem pozitív változásokban, amelyeket forradalmak idézhetnének elő. Egyáltalán, aligha lehet reménységem már az emberiség jövőjét illetően. Azon tűnődöm, vajon nem köszönt-e be már holnap a világvége… Az az őrület, amellyel az emberek lemészárolják egymást, talán a rövid időn belül bekövetkező kollektív önmegsemmisítés jele… Egyébként mindazt, ami napjainkban lejátszódik, János világosan megjövendölte a Jelenések könyvében. Az ideológiák, bármilyen különbözőek legyenek is, tudat alatt mind felszabadítják a bennünk rejtőző öngyilkos ösztönöket. Az ember tudatosan azt gondolja: ’paradicsom’, ám öntudatlanul a ’poklot’ rendezi be itt a Földön… Én hiszek a gonoszságban, a földi pokolban. Kétségtelen azonban, hogyha az ember hisz a gonoszban, kénytelen hinni a jóban is. Száz szónak is egy a vége: Alig táplálok már reményt arra nézve, hogy az ember a saját erejéből képes jó útra térni – valakinek a segítsége nélkül, akit nevezhetünk Istennek, Jézus Krisztusnak. Nem, nem tudom megmondani, miben hiszek, vagy miben reménykedem: A történelmet nem lehet megérteni az ördögi nélkül. Ám ha létezik az ördögi, abból arra kellene következtetnünk, hogy létezik az isteni is, azaz valóban létezik Isten. Ez az Isten az, akiben én hinni szeretnék. Az emberektől már nem várhatunk semmit. Az ember, aki magától várja a megoldást, kétségtelenül a vesztébe rohan. Ez az, amiben én hiszek, és amitől félek.”

A rockzenét, az evolúciós elméletet, a marxizmust és más egyebeket nem lehet megérteni a démoni nélkül. Ez érvényes a nemzeti szocializmusra is. Azokat a könyveket, amelyek fajelméletükkel egyengették Hitler útját („Bűn a vér ellen”, „Bűn a szellem ellen”, amelyekben a faji keveredést pellengérezik ki), Arthur Dinter adta ki, aki a német Spiritiszta Szövetség vezetője volt. A szellem, aki megjelent az irodájában, áldáshozónak (állítólag a német nép számára) nevezte magát, és ez a szellem volt az, akit Hitler „isten”-nek, vagy „gondviselés”-nek szólított.

André Frossard francia író-újságíró azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy hogyan nézne ki a világ, ha lenne Sátán, és igaznak bizonyulna a Szentírás nyugtalanító Igéje, miszerint ez az ördög a világ fejedelme. Arra az eredményre jutott, hogy ez a világ éppen úgy nézne ki, mint amilyennek most látjuk, amikor körbepillantunk. Ha a Sátán kormányozná, akkor sem lehetne rosszabb, mint amilyen most. André Frossard-t nem nevezhetjük elfogultnak (keresztyén szemszögből), hiszen Franciaország Kommunista Pártja egykori főtitkárának a fia. Fiatal éveiben maga is kommunista volt.

„A történelmet aligha lehetne megérteni az ördögi nélkül.” Ez a mondat különösen figyelemreméltó egy világi ember szájából, elvégre alapvető igazságot mond ki. Ez az értekezés arra próbál rávilágítani, hogy a felszínes események mögött olykor egészen más összefüggések rejlenek.

[1] Idézet az Evangelist aus dem Siegerland folyóiratból, 1980. október, 20. szám

[2] Magyarul az Evangéliumi Kiadó gondozásában jelent meg.