Ijesztő, ugyanakkor roppant tanulságos megfigyelni, hogy hány különféle áramlat kezdődött a 60-as évek végén. „És pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” Pál apostol ezt írja a 2Timóteus 3,1-ben: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.” Itt a következőket érdemes megemlíteni: a görög „chalepos” szó az Újszövetségben csupán kétszer szerepel. Először a Máté 8,28-ban, ahol a két gadarairól esik szó. A Biblia azt mondja, hogy meztelenül szaladgáltak, és démonok légiója tartotta megszállva őket, akiket nem lehetett megfékezni. Szó szerint ez áll ott a német Luther-féle Biblia szerint: „Nagyon ’chalepoi lian’, azaz ’veszélyesek’ voltak”. Az Elberfeldi fordítás „rosszindulatú”-nak mondja (a magyar pedig szintén „veszélyes”-nek). Tulajdonképpen arról van szó, hogy az illető „vad, fékezhetetlen, lázongó, engedetlen”.

Másodszor és utoljára ez a szó a fent említett 2Timóteus 3,1-ben fordul elő: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz, ’kairoi chalepoi’ idők jönnek.” Tehát világszerte sötétség, zendülések, brutalitás, az emberek elembertelenedése és elvadulása következik. Az idők végén megjelenik egy olyan nemzedék, amelyről el lehet mondani: „Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek” (Jer 13,10). Már említettük, hogy a két gadarai megszállott meztelenül rohangált, és nem véletlen, hogy manapság egyre több ember mutatkozik nyilvánosan meztelenül. A Zürichben néhány évvel ezelőtt lezajlott ifjúsági megmozduláson még tűntettek is meztelenül. Az idők végére megérik egy vidám, megszállott őshorda.

Nos, mire van szükség ahhoz, hogy egy normális ember az efféle vadság állapotába kerüljön? Él egy olyan férfi, aki minden sugallatát (egyébként látnok volt) egyetlen mondatban foglalta össze: „Tedd, amit akarsz, ennyi az egész törvény.” Egyre inkább ehhez az alapelvhez igazodik a nevelésünk, amely a gyönyörelvnek engedelmeskedik. Ehhez a törvényhez akarnak manapság sokan „felszabadítani” bennünket. Még a modern pedagógia és a szexuális nevelés is hasonló irányban halad.

Azt a férfit, akinek ezt a sugallatot köszönhetjük, Aleister Crowley-nak hívják, és a 20. század legszörnyűbb és legnagyobb sátánistájának számít. Bár ezt az embert röviddel ezelőtt még alig ismerték, ma már hihetetlen befolyással bír. Aleister Crowley például Hitlert az utánzójának nevezte, és gyakran mondogatta: „Mielőtt Hitler volt, én már léteztem.” Szakértők Hitler koncentrációs táborait egy bizonyos Aleister Crowley tébolyult álmai megvalósulásaként emlegették.[1]

Befolyásának illusztrálására hadd említsem itt meg, hogy az 1980-as évek legkedveltebb németországi mesekönyv írója, Michael Ende, szintén erősen ennek a sátánista mágusnak a hatása alatt állt. A „Végtelen történet” hátsó könyvborítóján Crowley üzenete áll: „Tedd, amit akarsz.” Egy interjúban Michael Ende egészen nyíltan feltárja, hogyan vezette őt egy szellemlény a könyvei írása közben: „Az olajfa-tündér (a görög mitológia szerint a fákban élő szellemi lény), aki a „Végtelen történet” és a „Momo” készítése alatt végig mellettem állt, nemcsak velem szemben volt ilyen segítőkész.”[2]

Mindez erősen emlékeztet azokra a könyvekre, amelyek előkészítették Hitler útját. Németország legsikeresebb fantázia-írójáról ezt írta a „Spiegel”: „Michael Ende ’Végtelen történet’ című regénye minden különösebb reklámfelhajtás nélkül lett az évtized legnagyobb német könyvsikere. És most a zöldeknek és a békeharcosoknak ez a mese-kultuszkönyve életre hívta az évtizedek óta legdrágábbnak számító német filmet.”[3] A zöldek mozgalma illetve pártja igen erősen emlékeztet a 2Timóteus 3,1-ben elhangzó kijelentésre. Ez a párt, de nem csupán ez, szinte mindent megenged, amit Isten megtiltott, és így mindent támogat, ami Isten előtt undorító.

Aleister Crowley, ez a sátánista férfi három módszert javasolt arra, hogyan lehet az embereket transzba, azaz a teljes sötétség állapotába juttatni:

a) egy állandóan ismétlődő zenei dallamot kell hallgatniuk,

b) támogatni kell a drogok elterjedését, legalizálását,

c) irányítani kell az erkölcs területén megkezdődött „fejlődést” (értsd alatta: züllést).

a) A zene témájáról

Egy, a mostani időnkre vetett pillantás megmutatja, mennyire időszerűvé vált napjainkra ez a program. Már említettük, hogy Aleister Crowley hihetetlen befolyást gyakorolt a tömegekre. Az értelem kikapcsolását, valamint az érzelmek hangsúlyozását hirdette, és egy olyan irányzatot indított el, amely sajnálatos módon egyre inkább megfigyelhető a nem egészséges keresztyénségben is. Sok beategyüttesnek szintén ő a szellemi atyja, mindenekelőtt a Rolling Stonesnak és a Led Zeppelinnek. A Rolling Stonest Kenneth Anger spiritiszta speciális ördögi praktikákba vezette be. Kenneth Anger Aleister Crowley egyik leghűségesebb tanítványának számít. Mellesleg Ron Hubbard, a Scientologya Egyház megalapítója, magáévá tette Crowley tanait. A Rolling Stones „Symphatie for the Devil” (Szimpátia az ördög felé) című dala a sátánisták nemzetközi himnusza lett. Egy másik dalukban, a „My Obsession”-ben (Megszállottságom-ban), ezt énekli Mick Jagger: „Nekem aztán mindegy, olyasmit követeleke, amihez nincs jogom. Egyszerűen meg akarom szerezni, egészen a magam számára.”

A Rolling Stones egy másik albuma a „Goat’s Head Soup” (Kecskefej-leves) címet viseli. Az album belső borítója egy kecskebak letépett fejét ábrázolja, fortyogó üstben lebegve. Ez a fej a sátánizmus újabb klasszikus jelképe. A lemez egyes részeit felvették egy voodoo szertartás (az afrikaiak fekete mágiája) elemei közé. Az egyik dalban hallani lehet a szertartás megszállottainak ordítását. A „Their Satanic Majesties Request” (Ő sátáni fensége kívánsága) című dal lemezborítóján a Stone fiúk boszorkánynak öltözve jelennek meg. Ha belegondolunk, hogy a Rolling Stones a világ legjobb és legnagyobb beategyüttesének számít, talán megsejtünk valamit ezeknek az utolsó napoknak a hallatlan kibontakozásából.

A másik beategyüttes, amely egyértelműen viseli tanítója, Aleister Crowley vonásait, a már említett Led Zeppelin. Jimmy Page, a csapat szólógitárosa, a következőket mondta: „Egy rock-koncert valójában nem más, mint egy szertartás, ahol szabadjára engedik és átalakítják a pszichikai erőket. A Led Zeppelin koncertjei lényegében a hangerősségen, az ismétléseken és a ritmuson alapulnak. Sok hasonlóságot mutatnak Marokkó transz-zenéjével, amely eredetét és célját tekintve mágikus jellegű… A Led Zeppelin koncertjein az a cél, hogy mind a zenészek, mind a nézők szabadjára engedjék az energiáikat. Hogy ezt elérjük, mágikus erők forrásait kell megnyitnunk, bármilyen veszélyes is legyen ez… A mágia soha nem jó vagy rossz, fekete vagy fehér, hanem pusztán egy módszer arra, hogy részeseivé váljunk a démoni valóságnak, és feltárjuk azt.[4]” Mint látjuk, a dolog egészen egyszerű: „Az utolsó napokban nehéz idők jönnek.”

Robert Plant, az együttes másik énekese, egyszer kevésbé hízelgően azt mondta: „Időközben világossá vált számomra, hogy többnyire teljesen idióták előtt játszunk”.[5] Jimmy Hendrix a rockénekesek királyának számított, és a voodoo-mágia médiuma volt. Kábítószer-túladagolásban halt meg.

Janis Joplin a hippi-nemzedék eszményképeként, valamint a rockzene koronázatlan királynőjeként vonult be a köztudatba. Habár ezt hirdette: „Aki kábítószerezik, az őrült…”, 1970. október 14-én holtan találták egy hotelszobában, tűszúrással a bal alkarjában. Heroin-túladagolás végzett vele. Ez volt a hetedik öngyilkossági kísérlete. Úgy hírlett, leszbikus volt és nemi beteg. Talán ő testesítette meg leginkább az új beatnemzedék életfilozófiáját: „Live fast, love hard, die young!” (Élj intenzíven, szeress hevesen, halj meg fiatalon!)[6]

Bob Dylan – aki állítólag megtért – volt az a férfi, aki ideológiai szempontból leginkább formálta a beatnemzedéket. A rockzene óriásának tartották. Dylan egy nem közismert könyv, a „Tarantula” szerzője, amelyben egyes szám első személyben úgy beszél, mint a pokol megsemmisítője, amitől az embernek az a benyomása támad, mintha ő maga lenne a Sátán.

A „Stern” 1980. december 23-i számában megjelent egy cikk a rockzene és a kábítószerek közötti kapcsolatról. Egy bizonyos Alex Conti, a Lake nevű hamburgi beategyüttes egykori szólógitárosa betekintést engedett a rockzene sötét kulisszái mögé: „A kábítószer-fogyasztás és a rockzene már olyan magától értetődően összetartoznak, mint a szilveszter és a pezsgő. Mindenki tudja ezt a zeneszakmában, de mindenki úgy tesz, mintha még soha nem hallott volna róla…” Alex Conti, a huszonnyolc éves gitáros törte meg, most először, a hallgatást. Ezt mondta a Stern riporterének: „Alig ismerek olyan zenészt, akinek ne lennének élményei drogokkal. Úgy szívják, nyelik és szúrják magukba, ahogy mások a cigit vagy a kávét.” Conti 17 évesen abbahagyta a gimnáziumot, és azóta a zenéből él. „Itt akaratlanul is kapcsolatba kerülsz az anyaggal”, állítja. A kábítószerező rocksztárokat kétségtelenül utánozzák rajongóik. Ha a drogos Lou Reed azt mondja: „A heroin az életem és a feleségem”, abban van valami csábító. Ian Dury, angol zenész egyik dalában így fogalmazta meg művésztársai jelmondatát: „Szex és drogok és rock’n’roll.” Ez gyakorlatilag Aleister Crowley programja az ember démonizálásához. „Az utolsó napokban nehéz idők jönnek.”

A Pink Floyd és a Black Sabbath együttesek öntudatos sátánisták. A Black Sabbath 1969-ben Burminghamben egy horrorfilm szerint egy okkult keresztelés során elkötelezte magát az ördögnek. Ilyen szövegeik voltak: „Vedd el más életét, hiszen olcsó; ölj meg valakit, senki sem fog sírni. A szabadság a tiéd, csak tedd a dolgod, nekünk csupán a lelked kell.”

Black Sabbath: „Reflection” (Visszatükrözés) című lemezének borítóján a következő reklámfelirat áll: „És te, szegény bolond, aki kezedben tartod ezt a lemezt, tudod-e, hogy eladtad vele a lelkedet, mert hamarosan foglyul ejt ez a pokoli ritmus, a zenének ez az ördögi ereje? És ettől a zenei tarantella-csípéstől végtelen, szünet nélküli táncra perdülsz.” El kell gondolkodnunk azon, mennyire előrehaladt már az idő, hogyha az efféle emberek ilyen nyíltan felléphetnek és beszélhetnek.

A már említett könyvben, amely a hatalmi rendszer marxista erők általi megdöntésének programját mutatja be, a következőt olvashatjuk: „Elvis Presley leszámolt Ike Eisenhowerrel (az apafigura-megelégedettség szimbólumával) úgy, hogy elnyomott, ébredező testünket mozgásba hozta. Kemény, állati rock-energia áramlott át a tagjainkon, a lüktető ritmus elfojtott szenvedélyeket ébresztett fel bennünk. Zene, amely megszabadította a szellemet. Zene, amely összehozott bennünket… A rock’n’roll volt a forradalom első jele… A rockegyüttesek állati energiát provokáltak… Mi a szexet, a beatet és a drogokat az Amerika meghódítására kidolgozott kommunista terv részének tekintjük… A majomtól származunk, és büszkék vagyunk a származásunkra… A marihuána minden emberből istent csinál… A televízió olyan nemzedéket farag a gyerekekből, amely felnőve tüntetni akar majd.”

Maga Elvis Presley tagja volt a tupelói First Assembly of God Churchnek. Elismerte, hogy milyen sokat tanult későbbi fellépéseihez a szélsőséges rajongó igehirdetők „ébresztő” stílusából.[7]

A kétségtelenül legnagyobb és legfélelmetesebb befolyással az a csapat bírt, amely fenoménnek számított a zene történetében: a Beatles. Az együttes legbefolyásosabb tagja John Lennon volt. Tőle származik a „Pop” című folyóirat 1976. 23. számában megjelent idézet, amelyben Lennon azt mondta, miután Hamburgban megfordult egy spiritiszta szeánszon: „Tudom, hogy a Beatles olyan sikeres lesz, mint még soha egyetlen együttes sem. Pontosan tudom, mert ezért a sikerért eladtam a lelkemet az ördögnek…!”

Ugyanez a férfi ennek megfelelően kijelentette: „A keresztyénség össze fog zsugorodni és el fog pusztulni. Erre felesleges is több szót vesztegetnem, a történelem engem fog igazolni. Mi már most népszerűbbek vagyunk, mint Jézus.” Ez aztán szó szerint az utolsó napok szellemisége, amiről az áll a Bibliában, hogy fölébe emeli magát mindennek, amit istennek és istentiszteletnek hívnak (2Tesz 2,4). Ezek az emberek szó szerint egy egész nemzedéket fellelkesítettek. Innen ered ugyanis a szó: valaki „lelkes”, azaz lélekkel eltöltött.

George Harrison, egy másik ex-Beatles-tag, egyik dalában, a „My Sweet Lord”-ban Hare Krishnáról és más hindu istenekről énekel. Ez az együttes hallatlanul népszerűvé tette a keleti vallásokat, mindenekelőtt a transzcendentális meditációt. Ez utóbbi híveinek száma manapság több millióra nőtt. Ezért is igen meglepő, hogy ezeket az énekeseket egyesek megpróbálják keresztyéneknek feltüntetni. Bizonyos körökben valóban megtörtént ez. Annál is inkább, mivel John Lennon az egyik dalában, a „Bring On The Lucie”-ban egyenesen az Antikrisztusról énekel, és hozzá fohászkodik: „Van itt valami, amit rögtön meg kell tenned: Szabadítsd meg most az embereket! Tedd meg, tedd meg, tedd meg most! Levegőből lenyúló kezek tartanak fogva bennünket… Ezért hát mint egy imádságot kiáltjuk: Szabadítsd meg az embereket… 666 a te neved.”

Ugyanez az ember nyilvánosan meztelenül mutatkozott a feleségével, Yoko Onóval, ami szintén jellemző az utolsó idők gadarai állapotára. John Lennon egyike volt a leggonoszabb okkultistáknak, akik valaha éltek. Éppen ezért szinte már ijesztő, amikor valaki megpróbál az ilyen emberekre keresztyén köntöst húzni. Most már érthető, miért vezeti be az Úr Jézus az „utolsó idők” témát mindig a „csábítás” szóval.

Bizonyára lehetne még mondani egyet s mást a beategyüttesekről, de nem akarjuk tovább feszegetni a témát. Mindazonáltal újra meg újra felvetődik a kérdés, éppen a fiatalabb nemzedékben, hogy mit gondoljunk az ún. keresztyén rockzenéről. Én személy szerint úgy vélem, hogy a keresztyén szöveg éppoly kevéssé tisztítja meg a zenét, mint ahogyan a cél sem szentesíti az eszközt. A rock’n’roll szót Alan Freed lemezlovas a közösülésre használta.[8] A keresztyén rockzene éppen ezért inkább az ’aranyborjú’ körüli táncra emlékeztet engem, amit az élő Isten nevében jártak, pedig valójában egy bálványnak hódoltak. A modern rockés beatzene gyökerei a jazzben vannak. Toni Palmer azt írja az „All you need is Love”[9] (Csak szerelemre van szükséged) című művében: „A ’jazz’ fogalma a ’Crib Houses’ban, a bordélyokban keletkezett, ahol ennek a zenének az első megjelenési formáit játszották, és eközben a zene másodrangú szerepet töltött be. A valódi üzletet a prostitúció jelentette. A louisianai kajun dialektusban a prostituáltakat ’jazz-Bell’-eknek nevezték, amely a ’Jezebel’ (az angol ’Isebel’, Aháb király felesége) név elferdítésével jött létre, hogy nevetségessé tegye azt…” Vajon szabad-e egy ilyen forrást az evangélium szolgálatába állítani?

Erre a kérdésre talán leginkább Bob Larson tud megfelelni, aki maga is rockzenész volt, és megtért. Amikor teljesen szakított ezzel a zenével, a barátainak az volt az ötlete, hogy azért talán mégis meg lehetne vele nyerni embereket Jézusnak. A válasza figyelmet érdemlő volt és így hangzott: „Nem, ennek a zenének olyan a kisugárzása, amely zavaros forrásból táplálkozik, és amelyet nem lehet megszentelni az evangélium számára.”[10] Valahányszor Bob Larson keresztyén és egyházi körökből való embereknek beszélt ennek a zenének a veszélyeiről, általában kinevették, és a következő megjegyzések kíséretében utasították vissza: „Ez túlzás, túl szűklátókörű, túl konzervatív és elfogult vagy.” Amikor hitetlenekhez és hippikhez beszélt, igen gyakran igazat adtak neki, és azt mondták: „Helyes úton jársz, csak így tovább; mi mind érzékelünk valamit ennek a zenének az ördögi mivoltából.”

A „Who” vezetője, Peter Townshend félreérthetetlen lenézéssel mondta: „A rock csak frusztrált, felspannolt kölyköknek való, és csakis náluk működik.”[11]

Még megsemmisítőbb ítéletet alkotott, kissé talán eltúlozva, az énekes Sting. A Rheinische Postban 1997-ben a következőket lehetett olvasni: „Sting, a rocksztár keményen megbüntette a saját fajtáját. ’Tulajdonképpen a zenészek a legalja nép: szexőrült, drogos söpredék, aki veri a feleségét’, jelentette ki az egykori ’Police’-énekes egy, a ’Petra’ című lapnak adott interjújában. Sok ifjú művész azt hitte, csak akkor lehet kreatív, ha boldogtalan. ’Ezért bonyolódnak bele zátonyra futott kapcsolatokba és halálos drogokkal való kísérletezésekbe.’ Vele ugyanez történt, vallotta be. ’Időközben annyi fájdalomban, szakításban és bánatban volt részem, hogy ez elég az egész hátralévő életemre.’”

Számomra a legszomorúbb felismerések közé tartozik, hogy ezt a zenét, amely ilymódon a világ szellemiségét árasztja magából, keresztyén csomagolásban is terjesztik. Hány összetűzést robbantott már ki ennek a zenének a dübörgése az idősebbek és a fiatalabbak között! Ám ebben nincs semmi meglepő, hiszen ez a zene – többek között – tudatosan azt a célt szolgálja, hogy családokat dúljon fel, és egy olyan ellenkultúrát hívjon életre, amelynek megalapítói olyan emberek, mint Jack Kerouac és Allen Ginsberg.

Még világi könyvekben is utána lehet nézni, mit okoz ez a zene: „A rock’n’roll volt, mint mindannyian tudjuk, az az eszköz, amely feltépte a generációk közötti szakadékot, és amely felszabadította a túlnyomórészt szexuális energiákat, amelyek felvirágoztatták a fiatalok életstílusát, és, mint tudjuk, ez az életstílus fogja forradalmasítani a világot.”[12] Isten figyelmeztetése ezekre a hatásokra így hangzik: „Ne szeressétek a világot.” Pontosan ez a zene a világgal való azonosulás hídfője. Azonkívül lehetővé teszi a bibliai imádat átprogramozását az eksztázis egyik pogány formájává. A fiatalok gond nélkül átválthatnak a diszkóról az úgynevezett pszichikus „dicsőítőistentiszteletekre”.

Jack Wyrtzen, az „Élet Szava” mozgalom megalapítója, a következőket mondta: „Láttam meztelen vadembereket táncolni a dzsungelben, és nem látok különbséget közöttük és aközött, amit fiataljaink művelnek az egész világon, amikor rock’n’rollt táncolnak. Mindez az őserdőből ered, és azt hiszem, hogy a rock’n’roll egyenesen visszajuttat bennünket oda. Szerintem olyan időben élünk, amelyben mindennaposak a házasságon kívüli nemi kapcsolatok, a táncorgiák és ivászatok, ahol az emberek agyonzabálják magukat, és mocsokban élnek… Úgy gondolom, ez az ördögtől való… Hiszem továbbá, hogy Elvis Presleyt, a Beatlest és a Rolling Stonest egy napon Isten felelősségre vonja majd, mégpedig a világ fiataljainak totális bemocskolásáért. Ez az egész rock-kultúra csak előcsalja az emberekből a gonoszt, és nem készteti őket arra, hogy jót cselekedjenek. Pontosan így viselkedtek az emberek Nóé idejében. Nézzétek csak meg a ruházatukat és a szemüvegeiket! El fog jönni a szörnyű szenvedések ideje, amikor a pokol rászabadul a Földre…”[13] „Az utolsó napokban nehéz idők jönnek.”

b) Kábítószer

A második, amit Aleister Crowley javasolt, hogy vele az embereket a sötétség markába taszítsa, a drogok voltak. A dolgok jelenlegi alakulása itt is önmagáért beszél. Szakértők beismerik, hogy ez a folyamat ma már aligha ellenőrizhető. Ijesztően növekszik az egyre erősebb drogok használatának mértéke, valamint ezzel arányosan a kábítószerezés miatt meghalt személyek száma is. Ráadásul ez a probléma szinte minden társadalmi osztályt és réteget érint. Egy német napilap megállapította, hogy az NSZK-ban alig létezik olyan középés felsőfokú iskola, ahol ne lehetne vásárolni hasist vagy egyéb kábítószert. Aleister Crowley tudta, miért ajánlotta a drogokat. Ő maga is kábítószerezett, állítólag tudattágítás céljából. A varázslat szó görög megfelelője a „pharmakeia”. Ebből máris felismerhetjük a droggal való rokonságot.

Ehhez a problémakörhöz szól még egy világból való ember hangja: „Mindenki hallott már a ’jógá’ról, a ’transzcendentális meditáció’-ról, a ’szufizmus’-ról és hasonló kultúrákról. Hallhatunk vagy olvashatunk a bioritmusról, a telepátiáról, érzékszerveinken kívüli érzékelésről, telekinézisről, asztrológiáról, ufókról, időutazásokról és más hasonlókról. A tömegkommunikáció területéről vagy az ismeretségi köréből mindenki ismer olyan eseteket, amikor valaki különböző vegyi anyagok segítségével törekszik ’kozmikus megtapasztalás’-ra és ’tudattágítás’ra, és senkinek a figyelmét nem kerülheti el az a tény, hogy napjainkban a világ a legsúlyosabb kábítószer-járványtól[14] szenved.”

Közben egészen nyíltan követelik a drogok legalizálását, és már van néhány állam, ahol az úgynevezett drogambulanciákon államköltségen „tiszta” szerhez juthatnak a legsúlyosabb drogfüggők. Ebben is egyre inkább a szenvedélyek és bűnök előtti kapituláció mutatkozik meg, valamint a sötétség hatalmának sikeres terjedése. Ez a nemzedék szellemi AIDS-beteg lett, és már alig van ellenállóereje a bűnökkel szemben, mindazzal szemben, ami el fogja őt pusztítani.

Sajnos a hívők közül is sokan ijesztő módon „megmámorosodtak” és elveszítették a józan eszüket. Napjainkban az emberek jelekre és csodákra vágynak, és minden szenzációt ujjongva fogadnak. Isten egyszerű, csodálatos Igéje fölé jelek és csodák emelkedtek. Már érthető, miért buzdít a Szentírás éberségre és józanságra bennünket. Adja az Úr, hogy megelégedjünk az Ő Igéjével!

c) Ami az erkölcs területén történik

Ennek a „sátánista főpapnak” az ember elsötétítésére irányuló harmadik javaslata a szexuális mágia különös formájában rejlett. Szemünk előtt zúdul be társadalmunkba a szenny és elfajzás hihetetlen áradata. Egyre udvarképesebbé válik a perverzió. Gombamód nőnek ki a földből a szexés pornóüzletek, s a homoszexuálisok egyre hangosabban követelik, hogy normális embereknek tekintsék őket.

Mindaz, ami undorító Istennek, napjainkban egyre szalonképesebb lesz. Az Úr Jézus az Ő visszajövetelének idejét Sodoma és Gomora napjaihoz hasonlította. Sigmund Freud, akinek egyébként nem osztom a nézeteit, megállapította: „A szégyenérzet elvesztése a gyengeelméjűség első jele.” Jean-Paul Sartre állítólag ezt mondta: „Aki pornográfiával kezdi, Auschwitzban végzi.”

James Unwin, angol kultúrtörténész, nyolcvan kultúrterület megvizsgálása után a következő eredményre jutott: „Minden közösség szabadon választhat a nagy kulturális energia és a szexuális szabadosság között. Bizonyított tény, hogy egyszerre mindkettőt nem lehet egy nemzedéknél tovább élvezni”.[15] Talán véletlen, hogy napjainkban sok (beteg) keresztyén körben is normálisnak tekintik a házasság előtti szexuális kapcsolatokat? Már ezt látva is felmerülhet az a nyomasztó kérdés, vajon nem mi vagyunk-e az utolsó nemzedék? „Pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” Könyörtelenül közeledünk a vég felé.

Az istentelenségnek és az irracionális miszticizmusnak ezt a betörését kétségtelenül nem érthetjük meg egy olyan elmélet szellemi háttere nélkül, amelyet gyakorlatilag minden középiskolánkban és főiskolánkon felmagasztalnak mint tudományos tényt és felismerést. Itt az evolúciós elméletről, az ember származásának tanáról vagy a darwinizmusról van szó. Az evolúciós elmélet híve nem csupán egy tudománytalan elméletben hisz, hanem – anélkül, hogy tisztában lenne a részletekkel – sokkal közelebb áll egyfajta mágikus, misztikus világképhez, mint gondolná. Hogyan? Minden élet egyazon a kémiai nyelven nyugszik, amelyet a biokémikusok genetikai kódnak neveznek.

Pierre-Paul Grassé, aki Franciaország talán leghíresebb zoológusa, és hosszú évek óta a Tudományos Akadémia elnöke, így magyarázta: „Ma kötelességünk lerombolni az evolúció mítoszát, melyet egy olyan egyszerű, érthető és megmagyarázható folyamatnak tekintenek, amely fejlődik és előttünk megy végbe megfigyelhető módon. Bátorítanunk kell a biológusokat, hogy gondolkodjanak el a teoretikusok által felállított, illetve megalapozott igazságként hirdetett hipotézisek gyengeségein. A becsapás olykor nem tudatos, de néha igen, mert néhány ember a dogmatizmusa miatt szándékosan túllép a realitásokon, és vonakodik bevallani hite értelmetlenségét vagy tévedéseit.”

Továbbá ezt is mondja: „Minden élőlény valószerűtlenül sok ’intelligenciá’-val rendelkezik… Manapság ezt az ’intelligenciá’-t információnak nevezik (öröklött információnak, genetikai kódnak stb.), de ettől az még mindig ugyanaz… Ez az ’intelligencia’ az előfeltétele minden életnek. Ha nem lenne, egyetlen élőlény sem lenne elképzelhető. Hogy ez honnan származik? Olyan probléma ez, amely a biológusokra és a filozófusokra tartozik, de jelenleg úgy néz ki, hogy a tudomány nem képes megoldani”.[16]

Bernhard Hassenstein leszögezi a „Biológiai kibernetika” című művében: „Az információ sem nem anyag, sem nem energia. Mindazonáltal szüksége van anyagra vagy energiára, hogy kifejeződésre juthasson bennük.” Egyedül ez a mondat halálos döfést jelent mindenfajta materializmusnak. Egy kód, egy nyelv vagy egy információ az intelligencia bizonyítéka. Minden élet Isten bölcsességét és intelligenciáját lélegzi (Jn 1,1-3).

Nos, ha az ember elutasítja a Teremtő intelligenciáját, ahogyan azt manapság szokás az evolúciós elméletre hivatkozva, azt kell hinnünk, hogy ez a fantasztikusan bonyolult kód, az életnek ez az intelligenciája csupán az anyagban lakozó törvényekből (immanens világképből) keletkezett. Tehát más szavakkal kifejezve azt kell hinnünk, hogy a holt anyag, amely ráadásul alá van vetve a hőtan második fő tételének, vagyis természeténél fogva soha nem törekedett magasabb vagy tervezett rendre, ki tud fejleszteni intelligens szerkezeteket, egy kémiai nyelvet. Ezek szerint az embernek azt kell hinnie, hogy az anyag a szellem hordozója, hogy az anyag képes beszélni. Ez azonban nem új tudomány, hanem a spiritizmus ősi mentalitása.

Talán feltűnt nekünk, hogy mi nem egy felvilágosult korban élünk, hanem a babonák, a mágia, az asztrológia, a miszticizmus, az irracionalizmus és az okkultizmus még soha nem látott méretű reneszánszának korában. Ennek valódi oka a mágikus, panteista világnézet, tudományos öltözékbe bújtatva.

Ez részben megmutatkozik ennek az elméletnek a kialakulásából. Alfred Russel Wallace (1823– 1913), angol természettudós mint, ahogy Darwin is, elméletileg megfogalmazta a fajok keletkezését. Ezzel azt érte el, hogy Charles Darwin a tervezettnél tíz évvel korábban jelenttette meg a könyvét. Alfred Russel Wallace azonban aktív spiritisztaként vezető szerepet töltött be a spiritizmus kutatásában.[17]

Középiskoláinkban, főiskoláinkon és egyetemeinken az úgynevezett szintetikus evolúció elméletét tanulják a diákok. Az a férfi, aki ezt a kifejezést megalkotta, Julian Huxley volt, élenjáró neodarwinista, egy ideig az Unesco vezetője, Aldous Huxley fivére. Aldous Huxley a diákok körében a kábítószer atyjának számít. Tudatosan felszólította a diákságot, hogy fogyasszanak drogokat, és az „Érzékelés kapui” című könyvében dicsőíti az ún. meszkalin-utazást. Feleségét megeskette, hogy az asszony ad neki LSD-t, amikor majd haldoklik. Egy drog-utazáson akart meghalni.[18]

Aldous Huxley azonban nyilvánvalóan racionalista volt. Miért szólította hát fel a diákjait, hogy fogyasszanak drogot? A válasz valószínűleg egy olyan történetben rejlik, amelyről az Ószövetség számol be nekünk. Izráel királyának, Saulnak, Isten kiválasztott emberének tragédiájáról van szó.

Amíg Saul engedelmeskedett az Úrnak, kiirtotta Izráelből a jövendőmondókat, jelmagyarázókat és médiumokat. Ám azután elvetette Isten Igéjét, mire az Úr elvetette őt. Ma is olyan időkben élünk, amikor az ember könnyelműen bánik Istennel és az Ő Igéjével. Nos, Izráelnek ez a királya elmegy egy médiumhoz, Endor boszorkányához, és megidézteti vele Sámuel szellemét. Sámuel megkérdezi: „Miért háborgattál, és idéztél fel engem…?” Saul válasza magában foglalja ennek a generációnak a tragédiáját: „Isten… eltávozott tőlem, és nem felel többé…” (1Sám 28,15).

Természettől fogva fogékonyak vagyunk Isten beszédére. „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4). Az ember vágyakozik a túlvilági, transzcendentális hang után.

A mi nemzedékünk azonban holttá nyilvánította Istent, a Bibliát pedig mesének. Isten ezért nem szól már hozzánk, ha szabad így fogalmaznunk. Az ember tehát a maga transzcendentális utáni vágyakozásában – amit már nem tud Isten Igéjével csillapítani, mert ennek az Igének a tekintélyét olyan tiszteletlenül szétrombolta a bibliakritika –, most a miszticizmus zavaros vizeiben halászik, s belekapaszkodik a spiritizmusba és a drogokba, mert minden vágya az, hogy valahol meghalljon egy túlvilági hangot.

Azt remélte Aldous Huxley is, miután a racionális világból már nem kapott választ – hiszen a hitét egy intelligens Teremtőben szétrombolta az evolúciós elmélet –, hogy talán még hallhat egy hangot az irracionális világból. Ezért szólította fel a diákokat, hogy fogyasszanak kábítószereket. Az a férfi, aki Aldous Huxleyt rászoktatta a drogokra, nem más volt, mint a már említett fősátánista, Aleister Crowley. Ő vezette be Huxleyt 1929-ben az „Aranyló hajnal hermetikus diákjainak Izisz-Uránia-templomá”-ba.[19] E név mögött egy okkult társaság rejtőzik, amely a skót szabadkőművesek szertartásaira épült fel.

Az evolúciós elmélet lenyűgöző hatalmát e szellemi összefüggések nélkül nem lehet megmagyarázni. Az ember elutasítja, hogy Isten képére teremtették, ehelyett azt állítja, hogy egy állatból, és így tulajdonképpen egy állatnak a képére jött létre. A Biblia ezt az állatot Antikrisztusnak, ördögnek nevezi. Az Úr Jézus azt mondja: „Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva…. és a hazugság atyja” (Jn 8, 44). E démoni kitérő nélkül nem érthető meg a terrorizmus sem, amelyre most fogunk rátérni.

Egy ortodox szeminarista, név szerint Josef Dzsugaszvili kezébe került Darwin „A fajok keletkezése természetes kiválasztódással” című könyve. E mű olvasásakor a fiatalember arra a meggyőződésre jutott, hogy az ember éppúgy a természethez tartozik, mint bármely más, s hogy a legügyesebb, a legkíméletlenebb marad életben. Hiszen ez a kíméletlenség (küzdelem a létért) hozza meg az igazi fejlődést. Az eredmény: kb. 20 millió halott. Josef Dzsugaszvilit mi inkább Sztálin néven ismerjük.[20] Talán sejtjük, miféle hatalom áll ezen elmélet mögött.

[1] Horst Knaut: Das Testament des Bösen (A gonosz testamentuma), Seewald kiadó, 132-143. oldal

[2] idea spektrum 1986/42

[3] Der Spiegel, 1984/14. szám

[4] Idézet a Rock Session 1. kötetének 10, 11. oldaláról

[5] Idézet a Pop című folyóiratból

[6] Walter Kohli: Rockzene és keresztyén életvitel, Evangéliumi Kiadó

[7] Richard Mann, Elvis című könyvéből

[8] Lásd Arnold Shaw: Rock’n’Roll című könyvének 117. oldalát!

[9] Ex Libris, 1977, 46. oldal

[10] Kurt Koch: Az okkult ABC (magyarul is megjelent)

[11] Idézet a „Cogó”-ból, 1979, 22. szám

[12] Idézet a Rock Session 1. kötetéből, a 40. oldalról

[13] fordítás Toni Palmer: All you need is Love című művéből, Ex Libris 1977, 333/334. oldal

[14] A vízöntő korszaka következik?, Harc a kábítószer ellen, 1980. augusztus, 47. oldal

[15] Dr. James D. Unwin: Szex és kultúra, Oxford.

[16] Az élő szervezet fejlődése, Akadémiai kiadó, New York, 8. 8/3

[17] Lásd még: Evangéliumi központ világnézeti kérdésekre, 1981/IX, 83. szám, 13-17. oldal

[18] Francis Schaffer: Egyház a 20. század végén, Haus der Bibel.

[19] A vízöntő korszaka következik?, Harc a kábítószer ellen, 1980. augusztus, 43. oldal

[20] Millers, Roberts és Schulman: A kommunizmus jelentősége, Silver, Burdett & Tsa kiadó, 1963.