"Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindenki, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az Úr. Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt! Mert ezek a nemzetek, amelyeket elűzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked nem engedi azt meg Istened, az Úr. Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok!" 2Mózes 18,9-15

Az előző napi igerészben Sínai-hegynél jártunk, és láttuk, Isten hogyan kötött szövetséget az Ő népével. Nem mintha az a nép bármelyik másiknál különb lett volna, hanem mivel szerette az Ő népét. Láttuk, hogy a szövetség előzménye az volt, hogy hordozta őket sasszárnyon. Feltétele az volt: ha engedelmesen hallgattok az én szavamra. A szövetség tartalma pedig: ti lesztek az én tulajdonom, papok királysága és szent nép.

Láttuk, hogy akkor még nem volt igazi identitástudata ennek a népnek. Isten most kezdte megtanítani arra, hogy kik, mi végre vannak a világon, honnan jönnek, hová tartanak, mi az Istentől kapott feladatuk. Feladatul ilyen szép papi szolgálatot kapott Isten népe, hogy amit a papok a nép körében végeztek, azt végezze ez a nép a pogány népek körében. Tanítsa meg a népeknek, kicsoda az Úr, mutassa az utat az élő Istenhez, az élethez, és a személyes életükkel is ezt illusztrálják.

Isten nekünk is ezt a szép feladatot adta. Ez a mi küldetésünk is. Az Újszövetségből idézett igék szinte szó szerint egyeztek az ószövetségiekkel, a küldetésünk is ugyanaz. Isten reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván követségben, hirdethetjük másoknak: béküljetek meg az Istennel!

Ugyanakkor arra intette Isten az Ő népét, hogy benne bízzék és csak benne. És ez a "csak" lesz ma különösen hangsúlyos, mert a mai témánk: Isten féltőn szerető Isten. Ő attól féltette az övéit mindig, hogy nem csak benne bíznak, hanem benne is, meg valami, valaki másban is. Erről lesz ma szó, hogy kiben, miben lehet még bízni, s hogyan kerülhetjük el ezt a veszedelmet.

A szövetségkötés írásos okmánya a Tízparancsolat volt. Tulajdonképpen ez nem bibliai kifejezés, hogy Tízparancsolat, mert így kezdődik az a fejezet: ezt a tíz igét mondta Isten az Ő népének. Tíz igében foglalta össze Isten azokat a legfontosabb szempontokat, amikkel, mint szerpentin úton védőkorláttal védik a járműveket, védeni akarta az Ő népét mindenféle eltévelyedéstől és veszedelemtől.

Az Istennel kötött szövetség - és ez a Tízparancsolatból világosan kitűnik - totális és kizárólagos. Totális: az élet minden területén érvényesíteni akarja Isten az Ő uraságát. Kizárólagos: ilyen közösségbe, amilyennel Isten népe a szövetséges Urával van, senki és semmi mással nem kerülhet. És kerülnie kell minden olyan lehetőséget, amit erre a körülöttük levő világ felkínál.

Nem véletlenül kezdődik így a tíz ige: Én, az Úr vagyok a te Istened, én hoztalak ki Egyiptomból, a szolgaság házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Szinte azt mondhatnánk, hogy gyengébbek kedvéért a második parancsolat mindezt konkretizálja és részletezi: Ne csinálj magadnak faragott képet és egyáltalán semmiféle kiábrázolást. Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok.

Mit jelent ez, hogy Isten féltőn szerető Isten? Ő nem magát félti, hanem az Ő népét. Önmagát nem kell féltenie semmitől, mert Ő mindig, öröktől fogva mindörökké ugyanaz. Ő nem változik, és őt nem veszélyezteti senki és semmi. Nem magát félti a Mindenható, hanem az övéit, az Ő népét. Mitől? Attól, hogy újra és újra erősen hat rá az a kísértés, hogy hasonuljon a környezetéhez, és ezzel az identitását veszítse el. Újra és újra kísérti őt a körülötte levő világ, hogy lépjen ki az Úrral való szövetségből. Újra és újra az a vád éri, hogy micsoda beszűkült, szegényes törekvés ez, hogy a te szövetséged az Úrral kizárólagos nem szabad abból kizárni senkit, nyitottnak kell lenni. - Észre sem vette sokszor Isten népe, hogy - ahogy reformátor eleink mondták - bé csúsza-másza az életébe valamelyik bálvány, és ez elszakította Istentől.

Azért volt veszélyes Isten népe számára a környező népek bálványainak a tisztelete, mert a szövetség úgy vette körül a népet, mint egy erős fal. És ha a falon kívülre kacsintgattak, bálványt kezdtek Istenként tisztelni, azzal rés támadt a falon, és azon bezúdult az ellenség. Védtelenné válik Isten népe, ha nem ragaszkodik a szövetség kizárólagosságához. Ezért féltőn szerető Isten az Úr.

Azt olvastuk a mai igében: "Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt!" Ez azt jelenti, hogy osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. Nem véletlenül hasonlítja a Szentírás mind az Ó- mind az Újszövetségben a házasságot sokszor Istennek az Ő népével kötött szövetségéhez. Egy házasság is csak addig és akkor jó, amíg osztatlan szívvel szereti egymást két ember. Amíg olyan kapcsolatba senki mással nem kerül, még a fantáziálás szintjén sem. Amíg senki másnak nincs helye a szívben, egy pici helye sincs, átmenetileg sincs, valami kényszerítő körülmény miatt sincs. Egyáltalán nincs. Osztatlan szívvel szeretik egymást.

Ezt parancsolja Isten itt az Ő népének a nép érdekében. Nem az Úrnak van erre szüksége, a népnek, de a népnek ez életkérdés. Mert ha nem osztatlan a szíve, ha megjelenik az is-is, akkor védtelenné válik, mivel kilépett a szövetségből.

Jogosan felmerül a kérdés, miért kell ezt ennyire hangsúlyozni. Kit, mit imádhat még Istenként akár az a nép, akár ma az Isten hívő népe? Csak van annyi esze, meg hite, hogy látja, ki az élő Isten, és Őt nem lehet összehasonlítani és felcserélni senkivel.

Nem tudom, valaki továbblapozott-e a Bibliában, amikor elolvasta azokat a fejezeteket, amiket itt megjelöltünk. Aki igen, annak feltűnhetett, hogy nem sokkal a szövetségkötés után mit tett a nép. Amíg Mózes felment a hegyre, hogy átvegye Istentől a Tízparancsolat két kőtábláját, addig a nép megsokallta Mózes távollétét, megijedtek, hogy elveszítették a vezetőjüket, és rávették Áront, hogy készítsen nekik egy borjút fémből, hogy legyen nekik istenük. Áron nem mert ellenállni, kiszedték a fülbevalókat az asszonyok, lányok füléből, szép ötvösmunkával készített nekik egy borjút, és a nép tapsikálva körbeugrálta, körbetáncolta, hogy ez a mi istenünk, ez hozott ki minket Egyiptomból. Az ember nem érti. Megáll az ész! Megőrültek? Ők tudták a legjobban, hogy ki hozta ki őket Egyiptomból! Hogy valóban sasszárnyon hordozta őket az Úr. Hogyan jöttek át a Vörös-tengeren, ki gondoskodott róluk a pusztában, honnan kaptak naponta kenyeret, húst meg vizet, védelmet az ellenségtől. Ez a nyomorult, fülbevalókból készített borjú, ez csinálta? És mégis senki nincs ellenvéleménnyel, senki nem tartózkodik. Egyhangú az igen, és ott ugrabugrálnak a bálvány körül.

Ennyire kísérthető még Isten népe is. Ilyen könnyen megrendülhet a bizalma az élő Istenben a ma hívő embernek is. Ezért hangsúlyozza ennyire az Úr ezt: csak. Benne bízni, és csak benne bízni! Miért?

A Biblia első lapján már találkozunk azzal, hogy a mi ősi ellenségünk, az ördög, mindig az Istenbe vetett bizalmunkat akarja megrendíteni. Ez a legfőbb célja. Ha ez sikerül, nyert ügye van, s utána már bármit lehet tenni velünk. Kezdi egy ilyen kérdéssel Évánál: Csakugyan azt mondta-e Isten, hogy a kertnek egy fájáról se ehettek?

Figyeljük meg, még a magyar fordításban is milyen jól kijön ez. A kertnek egy fájáról se ehettek? Isten azt mondta: a kertnek egy fájáról nem ehettek. Az összes többiről igen. Csak egy hangsúly eltolódás, meg egy-két betű kicserélése, és máris megrendülhet a bizalom. Valóban azt mondta Isten? Nem azt mondta, de mégis, ez a kérdés elég ahhoz. Kezdetnek jó. Utána a kérdőjel kiegyenesedik, felkiáltó jel lesz, és jön a tagadás: hiába mondta Isten nektek azt, hogy ha esztek róla, meghaltok, bizony nem haltok meg! És akkor jön az ígéret, ő a nagy segítő mindig: Ha esztek róla, olyanok lesztek, mint az Isten.

Ennek minden állítása hazug, de elég volt ahhoz, hogy megrendüljön az ember bizalma Istenben, és legalább ez esetben, csak most az egyszer bízik az ellenségben. Azt soha nem mondja meg, hogy mi lesz ennek a következménye. Hogy ezzel elszakad Istenétől, és ennek súlyos, egyéb következményei is lesznek, ha rá hallgat. Csak azt akarja elérni az embernél, hogy megvonja a bizalmát Istentől, és az ördögben is vagy csak benne bízzék. Ez azóta is sokféle változatban így történik.

Ő nagyon ügyesen tud mindig korszerűen fogalmazni. A vallástalan időszakban valláspótlékokat kínál, a tudományok imádata idején áltudományos mezbe öltözteti a maga praktikáit, és a tömeg vevő rá. És még azok is belemennek olykor a csapdába, akik már Isten népéhez tartoznak. Ő mindig segítséget kínál, és tud is adni segítséget. Sikerhez, pénzhez juttatja azokat, akik elfogadják az ő segítségét. Átmenetileg gyógyulást is tud adni, és így tovább. De utána kegyetlenül benyújtja a számlát. Amikor azoknak az életében, akik elfogadnak ilyen ördögi segítséget, megjelenik a félelem, amitől nem tudnak szabadulni, kényszergondolatok, az Isten igéjével szembeni ellenállás, öngyilkossági késztetések és így tovább, akkor nem tudják hova tenni. Nem tudja kialudni, nem hat a nyugtató ez ellen, mert más az oka. Ha valamikor bízott is az Úrban, a bizalmát elvette, és másba helyezte.

Ezért állította meg Isten az Ő népét, és erről olvastunk itt. Mielőtt az ígéret földjének a határát átlépték volna, előtte még egy komoly figyelmeztetést ad nekik ilyen részletesen, mint ahogy itt olvastuk:

"Ha bemész arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. (...) Ne legyen köztetek varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindenki, aki ilyet cselekszik."

Egy az egyben olyan szörnyűségek, amiket ma is tömegek gyakorolnak. Talán itt közöttünk is vannak, akik azt mondják: igen, ezt meg ezt már kipróbáltam, és mi van abban? Az ember kíváncsi, megpróbálja. Nem hittem én abban. - Ez teljesen mindegy. A bizalmát az ellenségbe helyezte. Akár tudott erről, akár nem, akár tudatlanságból ment bele, akár tudatosan, a következmények ugyanazok. Ettől óvja itt Isten az övéit. Nem véletlenül olvassuk itt azt, hogy utálatos az Úr előtt mindenki, aki ilyeneket cselekszik.

Egyébként a Biblia mindig azt mondja, hogy Isten utálja a bűnt, de szereti a bűnöst. Ebben az esetben azt mondja: a bűnöst is utálja. Mert nyílt lázadás vele szemben, hogy nem tőle kér és vár segítséget, vagy kevésnek, vagy bizonytalannak tartja azt a segítséget, hanem az Ő ellenségéhez folyamodik, és a bizalmát bele veti.

Két sajátos módja van annak, ahogyan az ördög a bizalmunkat meg akarja nyerni. Egyrészt megígéri, hogy Istent megkerülve, az Ő háta mögé kerülve megtudhatja az ember a jövőjét, másrészt segítséget ígér az ember terveinek a megvalósításához, illetve az ellenségeinek a legyőzéséhez. Az előbbit nevezik jóslásnak, az utóbbi a mágia, és teljesen mindegy, hogy fehér vagy fekete mágia, a gyökere mind a kettőnek sötét. Az egyik legkártékonyabb ilyen ördögi ügyeskedés az, amikor valaki az elhunytak lelkével keres kapcsolatot, és nem tudja, hogy nem azokkal találkozik, hanem démoni lelkekkel, és ennek van aztán a legsúlyosabb következménye. Erre külön kitér a Szentírás. Egy helyen ezt olvassuk: Így szól az Úr: "Ha azt mondják nektek, forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és az igére figyeljetek, hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője." (Ézsaiás 8,19-20)

Amikor Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek a bálványáldozatok veszedelmeiről ír, és arról, hogy miért nem helyes, ha valaki, aki keresztyénné lett, még tovább is részt vesz a bálványoknak bemutatott áldozatokon, akkor egy meghökkentő megállapítása van. Azt írja a Korinthusi levél 10. részében, hogy mivel bálványok nincsenek, azok nem létező hatalmak, az ember kitalálja magának, ezért az, aki egy bálványhoz imádkozik, az a semmihez imádkozik. És ezeket az imádságokat, meg áldozatokat, meg minden ilyen vallásos tiszteletet, amit valaki nem tudatosan és egyértelműen az élő Istennek címez, kisajátítja az ördög. Az ilyen szerencsétlen akaratlanul és tudatlanul is az ördöggel kerül kapcsolatba.

Nemcsak az első Korinthusi levélben van erről szó, hanem több más párhuzamos helyen is, az Ószövetségben is. Most csak ezt a mondatot olvasom az 1Kor 10,20-ból: "amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben."

Akár szórakozásból, akár kíváncsiságból, akármilyen okból kezd valaki foglalkozni ilyen babonás, okkult, ördögi dolgokkal, az ördögökkel kerül közösségbe. Ezt mondja a Szentírás. Lehet ezt tagadni, lehet vitatkozni, el lehet magyarázni, hogy ez mennyire nem időszerű tanítás. Én tudom, hogy az egész prédikáció nem korszerű. Isten igazsága sose volt korszerű. Minden kor tiltakozott ellene, de minden korban, akik komolyan vették és megmaradtak a hozzá való hűségben, azoknak életük, sőt örök életük lett. Ezért figyelmeztette Isten az Ő népét a honfoglalás előtt a határon, és ezért figyelmeztet bennünket is ma.

Tudniillik ez a bűn nem olyan, mint akármelyik másik erkölcsi bűn. Mindegyik bűn, és mindegyik végső soron Isten elleni bűn, de ennél a bűnnél a hitünket követeli az ellenség, és a hitét adja oda az, aki ilyen bűnökbe belemegy. A hit csak egy irányba tud kapcsolódni, egy "vegyértéke" van. Vagy az élő Istenben hisz valaki, és akkor senki, semmi másban úgy nem, vagy ha elkezd másban is, azzal Istennek hátat fordított. Az ige szövegezése szerint: kilépett a szövetségből, és védtelenné vált. Ettől óvta Isten az Ő népét, és ettől óv minket is.

Bevallom, nagyon megrendültem, amikor ma reggel elővettem a Bibliámat, és a kalauzunk szerint a Lukács 4-ből elkezdtem olvasni. Íme Isten mára még egy másik oldalról is megbátorít. Mindig óvatosan hozom elő ezt a témát, mert még ilyen ostoba vádat is hallottam, hogy mi ördöghívők vagyunk. Mi Jézus Krisztusban mint Megváltónkban hiszünk. Én legalábbis igen. És csak Őbenne. De a teljes Szentírást szeretném komolyan venni, és amit Isten ebben a gazdag igegyűjteményben adott, arra mindre odafigyelni.

Erről a kérdésről sokkal gyakrabban van szó az igében, mint ahogy azt sejtjük. Miért? Azért, mert Isten jól tudja, hogy mennyi veszély fenyegeti az Ő mindenkori népét. Ezért beszél itt erről még egyszer részletesen is nekik, és ezért szükséges nekünk is ismerni az ellenséget, meg az ő szándékait. Nem kell erről túl sokat beszélni, de nem szabad tudatlanságban hagynunk egymást, mert áldozatul esünk.

A kalauz szerinti mai ige arról szól, hogy még Jézust is megpróbálta az ördög letéríteni az Atyának való engedelmesség útjáról, és még Ővele is megpróbálkozott, hogy ne az Atyában bízzék, hanem az ördögben és őt imádja, akkor mennyivel könnyebb préda vagyunk mi neki. Ezért írja Pál apostol: "Erősödjetek meg az Úrban és az Ő hatalmas erejében, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben." (Ef. 6.). Mert ő állhatatosan támad. Nem kell nekünk félnünk tőle. Aki Jézus tanítványa, az védve van. Az a szövetségen belül van. De aki elkezd az ellenséggel kacérkodni, aki egy kicsit úgy megpróbálja, csak egyszer, csak kíváncsiságból, az az életével játszik. Ettől óvja Isten az övéit.

Tudjuk, hogy Jézus erősebb, ez is benne van a Lukács evangéliumában. Tudjuk, hogy a kereszten halálával és feltámadásával lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta és diadalt aratott rajtuk. (Kol 2,15). Jézus győzött. Aki Jézushoz tartozik, az a győztes mellett van. Nem kell remegni az ellenségtől, de ismerni kell az ellenséget, mert lépten-nyomon látom, hogy egy-egy ilyen ellenséges lelki támadásnál hogyan kapkodják a fejüket hívő emberek is, mert nem mondhatják el azt, amit Pál apostol leírt: mi ismerjük az ő szándékait. Aki ismeri a gonosz szándékait, az soha semmit nem fogad el tőle. Ígérhet, mondhat, kínálhat, amit akar, ami tőle jön, az nem jó.

Van nekünk kitől segítséget kérni. Van, aki nekünk megmondta a jövőt. Isten igéjében rendkívül sok adat, ígéret, világosság van a közeli meg a távoli jövőre nézve is. Ezért olvastuk itt is azt. Isten, miután elmondja, mit ne csináljanak, azt mondja: Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok! (...) Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nektek mindent, amit én parancsolok.

Minden benne van ebben a könyvben, amit tudnunk kell a lelki harcainkhoz, ami szükséges erre az életre, meg az örök életre. Ezt kell nekünk sokkal mélyebben és jobban megismernünk, és sokkal komolyabban hinnünk, és nem az ellenségnél tudakozódni. Addig is Isten segítette az Ő népét, nem szorulnak ők másra ezután sem. Eddig is tőle kaptunk mindent, ami igazán érték az életünkben, nem kell nekünk másfelé kacsintgatnunk, akárhogy csábít egy barátnő, vagy munkatárs, vagy bármilyen szuper okos ember.

Aki pedig mégis gyakorolt már ilyen utálatosságokat, és bármiféle babonaságba, okkult dologba belebocsátkozott, esetleg szenved is annak a következményei miatt, az forduljon bizalommal a szabadító Jézus Krisztushoz. Őróla ezt is olvassuk a Bibliában: "Azért jött az Emberfia, hogy az ördög munkáit lerontsa." És aki odaáll az Úr Jézus elé, és egy világos, határozott imádságban megvallja: Uram, hiszem, hogy te vagy az én Megváltóm és az életem Ura, nekem semmi közöm az ördöghöz, akivel eddig kacérkodtam, - az az ember szabaddá lesz. Ezt én onnan is tudom, hogy kipróbáltam. Én is kaptam ilyen utálatosságoktól fertőzést tudatlan koromban, meg kisgyerekként sokkal többünkkel tettek ilyet, mint ahogy azt sejtjük, és nem kívánom senkinek azokat a következményeket, amik miatt szenvedtem, és fogalmam sem volt, hogy ezek annak a következményei, de amikor Isten igéjéből megtanított valaki, az igének elhittem, és ez után az imádság után Jézus megszabadított. És azóta is szabad vagyok. Ezért nem tudok játszani ezekkel a kérdésekkel, csak komolyan venni őket.

Isten segítsen minket, hogy ne vigyünk tovább felesleges terheket, amik esetleg ennek a következményei, és segítsen minket, hogy ez a hét megújítson bennünket az ige sokkal komolyabb tanulmányozásában. Legyen Isten igéje valóban napi kenyerünk, higgyük, ami itt le van írva, merjünk annak engedelmeskedni. Ami pedig a jövőnket illeti, bízzuk azt a mi Atyánkra, és amit a jövőről mondott, azt is tanuljuk meg innen az igéből, és bízzunk az Ő ígéreteiben. Ami pedig azon felül van, az nekünk ártana, és ettől akar megőrizni minket, mert Ő jobban szeret bennünket bárkinél.

A vele kötött szövetség pedig kizárólagos, Ő osztatlan szívet kíván tőlünk.

Készülés közben újra és újra eszembe jutott Ráday Pálnak egy szép éneke. Annak az utolsó versében van ez a két sor:

Imádlak én is, egyedül Uramat,
S nem vetem másba én bizodalmamat.

Ezt az eltökéltséget kívánom, ha győzelmes keresztyén életet akarnak élni. Imádlak én is, ez aktív tevékenység, egyedül te vagy az én Uram, csak benned bízom, s nem vetem másba én bizodalmamat.

Imádkozzunk!

Édesatyánk, bocsásd meg, valahányszor másba, vagy másba is vetettük a mi bizodalmunkat. Bocsásd meg, amikor kicsinek látunk téged. Kevésnek tartjuk azt, amit ígértél, s bizonytalannak mindazt, amit igédben egészen biztosra ígértél. Bocsásd meg ezt a mi kételkedésünket, és szabadíts meg ettől.

Szeretnénk dicsőíteni téged azzal, hogy bízunk benned, hogy csak benned bízunk, hogy egyedül tőled kérünk és várunk mindent. Hogy békesség lesz a szívünkben amiatt, hogy jól tudod, mire van szükségünk, hiszen te eddig is többet adtál, mint amire feltétlenül szükségünk van. Hisszük, hogy te tegnap, ma és örökké ugyanaz maradsz, és soha nem fogsz becsapni bennünket.

Segíts, Urunk, hogy azok közé tartozzunk, akik benned bíznak, és másokat is tudjunk bátorítani arra, hogy nyugodtan rád bízhatják az életünket.

Kérünk, őrizd meg a szívünkben mindazt, amit nekünk szántál . Segíts, hogy a te szabad, boldog tanítványaid és küldöttjeid legyünk.

Ámen.

forrás: refgyomro.hu