John White, a Geneva College elnöke és az Evangéliumi Keresztények Nemzeti Szövetségének (World Evangelical Alliance) korábbi elnöke azt mondta, hogy ez a nyilatkozat diadalmas pillanat az amerikai vallási életben. (...)

További evangéliumi keresztény aláírók között van a Home Mission Board (Hazai Miszsziós Tanács) and Christian Life Commission of the Southern Baptist Convention (A Déli Baptista Gyülekezet Keresztény Élet Bizottsága) vezetői, Amerika legnagyobb protestáns felekezete, és Bill Bright, a Campus Crusade for Christ alapítója. (...) Mark Noll a Wheaton Egyetemről...Os Guiness, Jesse Miranda (Asseblies of God - Isten Gyülekezetei), Richard Mouw (Fuller Seminary elnöke) J.I. Packer és Herbert Schlossberg.

Robert Simonds, az Evangéliumi Keresztények Nemzeti Szövetségének (National Assotiation of Evangelicals) Dél-Karolinai elnöke "lelkesen üdvözölte a nyilatkozatot" és azt mondta reméli, hogy "növekvő együttműködést fog eredményezni evangéliumi keresztények és katolikusok között..." De hasonló "együttműködéseknek" nem volt jó gyümölcse a múltban. Amikor evangéliumi keresztények együtt dolgoztak a katolikusokkal, mormonokkal, Egyesítő Egyházzal (Unification Church) és másokkal közös szociális vagy politikai célokért (például Pat Robertson Christian Coalition-jában), nem tudtak bizonyságot tenni a "munkatársaiknak", attól való félelmükben, hogy megsértik őket és felbontják a koalíciót. Ez a kompromisszum szolgáltatta a kiinduló alapot a fenti egyesülésnek - mely a Vatikán jóváhagyásával és szoros ellenőrzésével jött létre.

Én nem vitatom a motivációit sem nem kérdőjelezem meg az üdvösségét az evangéliumi keresztény aláíróknak. Mégis hiszem, hogy hogy ez a dokumentum a legpusztítóbb csapást mérte az evangéliumra az utóbbi minimum 1000 évben. (...)

Mivel alaposan átolvastam a 25 oldalas dokumentum ötödik verzióját, mely meg volt jelölve "csak belső használatra", értékelem a benne kifejtett szeretetteljes igyekezetet az igazságra és az egységre. Némely, a katolikusok és az evangéliumi keresztények közötti alapvető különbség le van írva kompromisszumok nélkül. De a legfontosabb különbséget - hogy mit jelent a megváltás - nem említik, sőt, egyszerűen letagadják hogy létezne.

Hihetetlen, hogy a nyilatkozat szerint a katolikusok ugyanolyan keresztények, akik ugyanabban hisznek mint az evangéliumi hívők, és "testvéreink a Krisztusban". Ha ez így van, akkor a reformáció egy tragikus tévedés volt, amit mindannyiunknak vissza kell vonnia! Az egyháztörténelem ezen szomorú napján Hugh Latimer utolsó szavai visszhangoznak fülünkben. Egymásnak háttal hozzákötözve a máglyához Nicholas Ridley-vel, Latimer, aki Anglia leghatásosabb evangélium hirdetője volt akkoriban, így kiáltott, miközben elnyelték őket a lángok: "Ridley úr, vigasztalódj és légy férfi. Isten kegyelméből ezen a napon olyan gyertyát gyújtunk, amelyet soha nem tudnak elfújni." Milyen hihetetlen hogy a reformáció "gyertyájának" utolsó szikráját az evangéliumi vezetők oltják ki, akik olyan sokkal tartoznak a mártíroknak hűségükért.

A reformációt megelőző ezer évben mindig voltak evangéliumi keresztény csoportok a katolikus egyházon kívül, milliók, akiket meggyilkoltak azért, mert az Írásnak engedelmeskedtek és nem Rómának. III. Pius Pápa 60 ezer embert ölt meg egyetlen nap alatt, amikor a hadserege kiirtott egy egész várost, Beziers-t Franciaországban. Ezt a cselekedetet egyébként "pápasága megkoronázásának" tartotta. Luther Márton is elismeri mennyivel tartozik ezeknek a korai mártíroknak:

Nem mi vagyunk az elsők, akik a pápaságot az Antikrisztus királyságának nevezik, mivel már sok évvel előttünk rengeteg nagyszerű ember (akik száma óriási és akik emléke örök) tette meg ugyanezt világosan és egyértelműen. 

Az ilyen Vaud-iak, Albigensek, Waldensek és más korai evangéliumi hívők példáján, és fennmaradt Bibliáikon keresztül néhány római katolikus pap és szerzetes rájött, hogy az egyház nem az igazságot prédikálja, és hogy ők és katolikus társaik nincsenek megmentve hanem el vannak veszve. Olyan emberek mint John Wyclif (1329-84), Jan Hus (1373-1415) és Johannes Geiler von Kaysersberg (1445-1510) hittek az evangéliumban és elkezdték hirdetni. Reménykedtek, hogy az egyházat meg lehet reformálni. Válaszol Róma sokat ezek közül a hűséges evangéliumi prédikátorok közül a lángsírba küldött. Később Luther és más reformátorok, akik mind római katolikusok voltak szintén megbizonyosodtak arról, hogy sem ők, sem katolikus testvéreik nincsenek megmentve. Elkezdték hirdetni a kegyelem általi megváltást, a katolicizmus hamis evangéliuma, a szentségek és a tettek általi megváltás helyett. Ezért kiközösítették őket az egyházból, és további sok ezer ember halt mártírhalált.

Ez az öröksége a mai evangéliumi hívőknek, melyet ez a dokumentum elutasít. El akarják hitetni velünk, hogy a reformátorokat becsapták, és mint minden aktív katolikus manapság, már meg voltak mentve csak nem tudtak róla. A több tízmillió katolikus, akik azóta hit által befogadták Jézust és elhagyták a katolikus egyházat - szintén be voltak csapva, sőt a mai evangéliumi kereszténység is mind át van verve, nem tudják, mit jelent kereszténynek lenni. Colson, Robertson, Bright és a többiek felülvizsgálták a protestáns történelmet és tanokat.

Az evangéliumi hívők lenézik az olyan önelégült hozzáállást, hogy aki protestáns egyházban nőtt fel vagy oda rendszeresen jár az keresztény. Az elveszett bűnösnek megváltásra van szüksége. De akkor hogyan jutottak evangéliumi vezetők arra döntésre, hogy minden aktív katolikus ember keresztény, és emiatt nem szabad őket megtéríteni? A nyilatkozat kimondja, hogy katolikusok és evangéliumi keresztények ugyanúgy elfogadják az apostoli hitvallást: hogy "Krisztus szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették." Csakhogy ez a hitvallás nem tartalmazza a megváltás evangéliumát (Róma 1:16), hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért (1 Korintus 15:3). Még a mormonok is elfogadják az apostoli hitvallást, pedig ők nem keresztények. Ez a hitvallás nem teszi a katolikusokat (de a protestánsokat sem) kereszténnyé.

A katolicizmus hamis evangéliuma nem változott. Homlokegyenest ellentéte az evangéliumi nézetnek amikor Krisztus kereszthaláláról és a bűnbocsánatról van szó. Hadd idézzek a II. Vatikáni Zsinat, Flannery kiadás, első kötetéből (ugyanez a tanítás szerepel a Katolikus Egyház egyetemes Katekizmusában, melyet a Vatikán adott ki). Ezt tanítja a katolicizmus és a katolikusok ezt hiszik és gyakorolják ma:

Krisztus halála engesztelést és érdemet nyert Isten előtt melyeket Ő fölajánlott az Egyház kincstárába. Ezekhez hozzá adódnak a Boldogságos Szűz Mária imádságai és jócselekedetei és az összes szent imádságai és jócselekedetei (az összes azon kívül, ami a saját megváltásukhoz kell). 

A jócselekedeteket már egészen az egyház kezdeteitől felajánlják Istennek a bűnösök megmentésére...A szentek imádságai és jótettei következményeként a bűnbánó ember megmosatik, megtisztul és megváltást kap... Krisztus nyomdokaiban lépkedve azok, akik hisznek benne mindig viszik a keresztjüket, hogy vezekeljenek a saját és mások bűneiért. Meg voltak győződve róla, hogy [áldozatuk által] segíteni tudnak testvéreiknek elnyerni a Isten megváltását... (64-66. oldal)

Ebből az egyházi "kincstárból", a katolikus papság osztja szét a törlesztést/megváltást a hét szentségen keresztül. Az ember sohasem megy át a "halálból az életbe" (János 5:24), hanem mindig csak munkálkodik a megváltásán az Egyház segítségével. Sőt, aki azt mondja ő meg van váltva és tudja, hogy örök élete van a Krisztus áldozatába vetett hite által, annak kiközösítés a büntetése. Az evangélium lényegét, melyet az evangéliumi hívők vallanak a katolicizmus tagadja minden hitvallásban, kánonban, rendeletben és dogmában, és aki mégis ezt vallja azt kiátkozzák. A II. Vatikáni Zsinat első oldalán ez áll:

A liturgia ugyanis, mely által -- leginkább az Eucharisztia isteni áldozatában -- "megvalósul a megváltás műve".

Szóval a megváltás az Egyház szentségein keresztül megy végbe. De Pál azt írta: "A kiben van [jelen idő, mert egy Krisztus által bevégzett tényre utal] a mi váltságunk az Ő vére által, a bűneinknek bocsánata" (Efézus 1:7, Kolossé 1:14). A Zsidók 9:12 ezt mondja: "...az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe [mennybe], örök váltságot szerezve." A megváltás befejeződött! De következetesen és nyomatékosan tagadják az igazságot.

Még Krisztus halála is egy folyamatban lévő ügy, ezért a Mise nem emlékezés a befejezett munkára, hanem áldozat a bűnök bocsánatáért és melyből kegyelem és jutalom árad részletekben. Ez a Katolikus Zseb Szótárból való: 

A Mise engesztelő áldozat, mely megbékíti Istent és megbocsátja a rossz cselekedeteket és bűnöket... Végül a Szentmise Istentől elrendelt útja a Golgota érdemének alkalmazására. Krisztus megnyerte a világnak mind a kegyelmet amire a megváltáshoz és megszentelődéshez szüksége van. De ezek az áldások apránként és folyamatosan jönnek, főleg a Misén keresztül. A pap nélkülözhetetlen, mert egyedül az ő hatalmán keresztül változhat át a kenyér és bor Jézus testévé és vérévé...minél gyakrabban van Miseáldozat, annál több jóhatása van. [vagyis a Golgota már nem elég] (248-49 oldal)

 A Mise még az ember halála után is folytatja a kegyelmi törlesztést, ha a rokonok pénzért misét mondatnak az elhunytért, ezzel lerövidítve a Purgatóriumban eltöltött szenvedést. Krisztus halála nem tud minket a Mennybe juttatni, de a Szentmisék, Üdvözlégyek, jócselekedetek, kereszthordozás stb. megteszi. A megvásárolt búcsúcédulák szintén lerövidítik az időt a Purgatóriumban. Charles Colson szerint a Katolikus egyház már régen elhagyta a búcsúcédulák árusítását (The Body című könyv, 271. oldal). Valójában A II. vatikáni zsinat 17 oldalt szentel a búcsúnak (62-79. oldal), és átokkal sújtja mindazokat, akik tagadják, hogy az egyháznak joga van arra, hogy bűnbocsánatot adjon. (71. oldal)!

"Dehát ez nem jelentheti azt, hogy a katolikusok közül senki sem üdvözül!" - általában ez az ellenvetés hangzik el, amikor a katolicizmusról kiderül az igazság. Természetesen lehetséges, hogy némelyek a katolikusok közül is üdvözülnek, de ez nagyon távol van attól amire ez a dokumentum céloz, hogy minden katolikus üdvözül. Ahhoz hogy megmeneküljön egy katolikusnak hinnie kell az igaz evangéliumban, és el kell vetnie a katolikusok hamis tanait. Az ember nem hihet két egymásnak ellentmondó kijelentésnek egyszerre: nem hihet abban, hogy Krisztus vére váltott meg minket és ugyanakkor abban, hogy a megváltás a katolikus liturgiából jön; nem hiheti hogy az üdvösség hit által van és nem cselekedetekből, ugyanakkor pedig a jócselekedetekkel üdvösséget lehet nyerni (lásd az idézetet feljebb).

Pál azt állítja, hogy mindenki bűnös (Róma 3:23), és Isten örök ítélete van rajtunk. Sőt kijelenti, hogy csak Krisztus evangéliumába vetett hit által menekülünk meg (Róma 1:16). Az első keresztények "felforgatták a világot" (Apcsel 17:6) azzal hogy az evangéliumot hirdették, az evangéliumot, melyet a római katolikus egyház 1500 évig tagadott.

Több ezer katolikussal kerültem kapcsolatba, akik megtértek és otthagyták a Katolikus egyházat. Egyikük sem hallotta az igaz evangéliumot hirdetni ott. Egyikük sem azért tért meg, mert katolikus volt, hanem mert hittek az evangéliumban amit a katolikusok kiátkoztak. Egy mostanában készült felmérés szerint Spanyolországban 2000 háztartásból egyedül két protestánsban ismerték az evangéliumot, a többiben úgy gondolták, hogy a jócselekedetek, templomba járás stb. bejuttatja őket a mennybe. Beszéltem misszionáriusokkal, akik a 15 éve evangélizálnak Spanyolországban, és ez alatt egyetlen katolikussal sem találkoztak, aki meg volt térve vagy tudta volna, hogy kell megtérni. Annak tudatában, hogy katolikusok milliói vannak elveszett állapotban, az ottani evangéliumi hívők éjjel-nappal azon munkálkodnak, hogy elvigyék nekik az örömhírt!

És most azt kérik tőlünk, hogy ne osszuk meg az örömhírt azokkal, akiknek óriási szükségük van rá, és tartsuk őket már megtérteknek, amikor pont az ő tanításuk tiltja ezt a bizonyosságot. Felháborító, hogy az evangéliumi vezetők a világ majdnem 25 százalékát kizárták az evangélizációból! Ennek a nyilatkozatnak a tragikus következményeként a misszionáriusoknak el kell hagyniuk olyan katolikus országokat mint Spanyolország, Olaszország vagy Latin Amerika országai!

Pál azt mondta a Filippibeli börtönőrnek, hogy ha hisz az Úr Jézusban (vagyis személyesen csak beléveti hitét, elfogadja Megváltójának aki meghalt a bűneiért és feltámadt), akkor megmenekül. Ez a megtérés egy egyszeri és végleges átalakulás, mely egyedül Krisztus befejezett áldozatába vetett teljes és örök bizonyosságból származik. Ezt hirdették évszázadokon át prédikátorok mint Wesley, Whitefield, Spurgeon and Moody, és olyan misszionárius óriások mint C.T. Studd, Hudson Taylor és David Livingstone. Mégis ma azt mondják nekünk, hogy ezek a férfiak és nők, akik az életüket adták azért, hogy eljuttassák az evangéliumot az elveszetteknek, csak pazarolták az idejükkel azzal, hogy a katolikusoknak prédikáltak. Mondjátok ezt azoknak az ex-katolikus millióknak, akik könnyek között köszönik meg Istennek, hogy valaki szerette őket annyira hogy elvigye nekik az igazságot!.

Ahelyett, hogy örvendeznének ennyi lélek megmentésén, Colson azt mondja, hogy ő és a többiek "szomorúak az állandó ellentétek miatt, melyeket az evangéliumi protestantizmus terjedése okoz Latin Amerikában, és mostanában már hagyományosan katolikus és keleti ortodox országokban is, mint Közép-Európa és Oroszország. Menjen Latin Amerikába Mr. Colson, és nézze meg ahogy a pogányságot és spiritizmust keverik a katolicizmussal! Mr. Colson, nézze milliók lelki tragédiáját akik Krisztus nélkül mennek az örökkévalóságba, mert becsapta őket a Római Katolikus Egyház! Hála az Úr Istennek azért a több millió katolikusért, akik elhiszik az evangéliumot és most már tudják, hogy örök életük van (1 János 5:13)! Ezek ellenére a fenti hitszegő nyilatkozat aláírói megállítják a katolikusok áttérítését, és arra kérnek minket hogy ne próbáljuk többet megmenteni őket a pokoltól!

Óva intettünk a növekedő ökumenizmustól, megmagyaráztuk a különbséget a katolikus hamis evangéliuma és a biblikus evangélium között, és ismertettük a növekvő egységet a katolikusok és azon evangéliumi vezetők között, akik aláírták ezt a megállapodást. Elküldtem a  II. Vatikáni Zsinat, a Trenti Zsinat és a Katekétizmus releváns részeinek fénymásolatait több embernek is ezek közül a vezetők közül, sajnos választ nem kaptam. Nem védekezhetnek többé tudatlansággal.

A legtragikusabb eredménye ennek a történelmi lépésnek az lesz, hogy nem engedi az evangélium prédikálását több millió tévelygő embernek, akiket ezentúl az evangéliumi vezetők hibásan Keresztyénnek tartanak. Hasonlóan hatalmas méretű katasztrófa lesz az eredménye annak, hogy a Katolicizmus hamis evangéliumát megerősítik, és ezzel sokakat arra bátorítanak, hogy higgyenek benne. Hacsak nem vesszük a bátorságot és mégis kiáltunk, elhallgattatják a Sátán ravasz hazugságait leleplező figyelmeztetéseinket, hiába van óriási szükség rájuk.

Ha őszintén szeretjük az elveszett lelkeket körülöttünk, mindegy milyen valláshoz tartoznak, még nagyobb erőfeszítéseket fogunk tenni hogy elvigyük nekik az evangélium igazságát, mielőtt túl késő lenne. (...) Lépjünk fel együtt határozottan a spirituális sötétség ellen, ami kioltással fenyegeti a gyertyát amit a mártírok mint Latimer és Ridley olyan hűségesen gyújtottak meg.

Eredeti cikk: Dave Hunt: The Gospel Betrayed